Lilah szemszöge

– Segítség! – nyöszörögtem, ahogy a lábaim görcsbe rándultak. A kórház sötét volt, senki sem tűnt fel a közelben.

A lábaim lángoltak, pokoli fájdalom hasított végig rajtuk. Nem tudtam megállni, hogy ne sikítsak fel kínomban. Az orvos berohant. A kórház fényei kigyulladtak, miközben a doktor megpróbált gyógyszerekkel teletömni. De semmi sem segített. Semmi sem állította meg az égető érzést.

– Mi történik? – Alfa Colt gyakorlatilag félrelökött egy orvost az útból, hogy megnézzen engem.

– Próbálnak a helyükre ugrani! – hallottam az orvos kiáltását.

– Miért pont most? – ordított vissza Alfa Colt a sikolyomat túlharsogva.

– Elmúlt éjfél! – üvöltött vissza az orvos.

Hivatalosan is tizennyolc éves lettem, és a testem most keményen megfizettette az árát. Ahelyett, hogy átváltoztam volna, a farkas képességeim felébredtek, és a testem megpróbált meggyógyulni. A csontjaim ropogtak és a megfelelő helyükre ugrottak.

– Akkor segítsen neki! – követelte.

– Nem tudunk, ez a farkasa, aki próbál mindent helyrehozni.

– Csinálják, hogy abbamaradjon! – könyörögtem a könnyeimen keresztül. Ez rosszabb volt, mint a karambol. Akkor legalább nem éreztem a fájdalmat, csak a sokkot.

– Lilah, nézz rám! – Ez parancs volt, de eszemben sem volt megadni magam neki. Nem most, nem így. Megragadta a csuklómat, és szikrák hulláma futott végig a bőrömön. A társi kötelék máris beindult. Most már nem menekülhettem előle.

– Lilah, mindjárt vége lesz. – próbált megnyugtatni, miközben én kitéptem a kezem a szorításából. Nem akartam, hogy bármilyen módon is hozzám érjen. Nem most.

Megragadta az arcomat, és kobaltkék szemei az enyémekbe fúródtak. Furcsa volt, pont mint amikor a baleset után megtalált. Mintha a tekintete azonnal megnyugtatott volna. Ezúttal nem tudtam elhúzni magam.

– Csináld, hogy abbamaradjon! – kérleltem, ahogy a fájdalom a lábaimból a hátamba kúszott fel.

– Ígérem, hamarosan vége lesz. – Megnyugtató hangon beszélt hozzám.

A hányinger hulláma gyülemlett fel bennem. Nem bírtam tovább elviselni a fájdalmat. Szédülni kezdtem, a szoba pörögni kezdett velem.

– El fog ájulni! – hallottam, ahogy az orvos felkiált.

Amikor kinyitottam a szemem, már nem a kórházban voltam. Ehelyett egy hatalmas ágyban találtam magam. Ahogy megpróbáltam kinyújtózni, rájöttem, hogy a csuklóm még mindig meg van bilincselve, de ezúttal a fém fejtámlához.

– A fenébe! – Megráztam a csuklóm, meghúztam a bilincset, de még farkasként is túlságosan gyenge voltam.

Körbepillantva a szobában folyó víz hangját hallottam. Egy ajtó mögül jött. Valószínűleg saját fürdőszoba is tartozott hozzá. Az ággyal szemben egy tölgyfa komód állt egy kis tükörrel. Kék függönyök takarták el a hatalmas ablakokat, de ezen kívül nem volt itt semmi más. A szoba gyakorlatilag üres volt.

– Jó reggelt! – Olyan vidám volt, pont, mint az orvos. Magamban felnyögtem, ahogy leült az ágy szélére. – Boldog születésnapot! – Rám mosolygott, a szemei csillogtak.

– Baszódj meg!

– Ügyelned kell a nyelvedre! Eltűrtem, amíg sérült voltál, de ennek most véget kell vetni!

– Neked kell a pokolba menned! – vágtam vissza, miközben fölém hajolt.

Kék szemei elsötétültek, és egy morgás hagyta el az ajkait. – Meg kell tanulnod megtenni, amit mondanak neked!

Bezártam a szám, úgy döntve, hogy nem most van itt az ideje a további megjegyzéseknek, ő pedig megveregette a lábamat, és jó kislánynak hívott.

– Nem fáj a lábam! – Sokkal meglepettebbnek tűntem, mint ahogy azt elterveztem.

– Nem is szabadna, nem most, hogy meggyógyultál.

Körberúgkapáltam a lábaimmal az ágyon; még sosem voltam ennyire hálás, hogy újra működnek.

– Ki kell mennem a fürdőszobába! – motyogtam, hirtelen tudatában annak, hogy mennyire tele van a hólyagom.

– Semmi hülyeség! – csattant fel, miközben kioldotta a bilincset, és a fürdőszoba felé mutatott. Becsaptam az ajtót, de ő azonnal kivágta.

– Az ajtó nyitva marad!

– Ezt most komolyan gondolod? Még csak nem is pisálhatok egyedül?

– Semmi olyasmi, amit ne láttam volna már. – Egy félmosolyra húzta a száját. Visszahúzódott az ágy szélére, ahonnan tisztán láthatott. A megjegyzése feldühített, és csak rontott a helyzeten, amikor elkezdett magában nevetni.

– Jogom van a magánszférához. – morogtam, miután végeztem és kiléptem a fürdőszobából.

– Akkor lesz jogod hozzá, ha majd kiérdemled. Addig pedig azt csinálod, amit mondok. Világos? – A kezeim apró ökölbe szorultak, mire ő csak felnevetett. – És mit remélsz, mit fogsz csinálni velük?

Megragadta a karomat, visszahúzott az ágyhoz, és újra megcsuklózott.

– Akkora egy rohadék vagy! – Megráztam a karomat, figyelmen kívül hagyva a szikrákat, amiket az érintése okozott.

– Hívtak már sokkal rosszabbnak is! – Megvonta a vállát, és rám kacsintott.

– Mi a fenét akarsz tőlem?

– Te leszel a társam, ott fogsz állni az oldalamon, és azt fogod tenni, amit mondanak neked. – Ráköptem, mire a mosoly lehervadt az arcáról. A keze a nyakam köré fonódott, a szemei lézernyílegyenesen az enyémekre szegeződtek. – Próbáld meg még egyszer, és meglátjuk, mi történik!

A tekintete lejjebb vándorolt, a nyakamra fonódó kezére. A mosoly ugyanolyan gyorsan tért vissza az arcára, amilyen gyorsan eltűnt.

– Akár most is megjelölhetnélek. Magamévá tehetnélek, akár tetszik, akár nem. Elvégre mindig is az enyém voltál.

– Kinek kell egy ilyen öregember, mint te?! – vicsorogtam. Minden Alfa, akivel anyával eddig találkoztunk, a negyvenes évei végén járt. Néhányan már az ötvenes éveikben. Bár be kell vallanom, Alfa Colt nem nézett ki annyinak. Pontosan ugyanúgy nézett ki, mint annyi évvel ezelőtt.

– Öreg? Huszonhét éves vagyok!

– Öregnek kell lenned ahhoz, hogy Alfa lehess.

– Húsz voltam, amikor az Alfák Királya lettem.

Az, hogy öregnek hívtam, egyértelműen érzékeny pontot érintett. De furcsa módon, az is lenyűgözött, hogy ilyen fiatalon lett a Király.

Elengedett. Zord arccal az ajtó felé indult. – Lesz néhány megbeszélésem, aztán visszajövök, hogy megünnepeljük a születésnapodat.

– Nem akarom megünnepelni. – Nem érte meg az egészet, ha anya nem volt itt. – Legkevésbé veled. – tettem hozzá, gondoskodva róla, hogy megértse, mennyire bosszús vagyok.

Rámmorgott, majd kifelé menet becsapta az ajtót. Meg kell találnom a módját, hogy kijussak innen.

– Ne is próbálkozz semmi hülyeséggel! – dörrent meg a hangja a fejemben, amitől végigfutott a hideg a hátamon. A kapcsolat köztünk már létrejött. Bármit meg tud majd tudni, amit csak akar. Ha elmenekülök, megtalál. Ha hazudok, tudni fogja. Rohadtul el voltam cseszve!

Az ágy mellett hagyta a könyvemet. Egy rakás más könyv tetejére volt letéve. Néhányukat már olvastam, másokról még csak nem is hallottam. De mindegyik ugyanabból a fantasy műfajból származott. A gesztus kedves volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni Alfa Coltot, hogy ilyen kedvességet tegyen. Nem mindazok után, amit anya elmondott nekem.

Amikor Alfa Colt visszatért, rám sem nézett. Levette az ingét, miközben a fürdőszoba felé tartott, és bedobta a szennyeskosárba. Ahogy az ajtó becsukódott, megláttam a hatalmas tetoválást izmos hátán. Az egész hátát beborította, de nem tudtam pontosan kivenni, hogy mi is az valójában, és azon tűnődtem, vajon fájt-e neki.

A bal oldalán sebhelyek is futottak. A bordáitól lefelé haladtak. A melegítőnadrágja miatt nem láthattam többet, és egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy vajon mi történhetett. Hogyan szerezhette azt a heget?

Pillanatokkal később hallottam, ahogy megnyitja a vizet. Újra megjelent, és közölte, hogy le kell zuhanyoznom. Nem tévedett, bűzlöttem, de eszem ágában sem volt megadni neki azt az elégtételt, hogy meztelenül lásson.

– Majd talán később – motyogtam, és lapoztam egyet a könyvemben.

– Nincs olyan, hogy talán. Nekem kell a víz alá nyomjalak?

Szúrós szemmel néztem rá, majd az éjjeliszekrényre csaptam a könyvet.

– Semmire sem kényszeríthetsz.

Egy mély korgás jött felőle, de nem voltam hajlandó megszakítani a szemkontaktust. Tudnia kellett, hogy senki sem kényszeríthet semmire. Nos, kivéve anyámat.

Kihúzta a kulcsot a zsebéből, és kioldotta a bilincset. Ostoba módon azt hittem, hagy egy kis szabadságot nekem. A karjait körém fonta, lerántott az ágyról, és a hátamat a mellkasának szorította.

– Meg kell tanulnod hallgatni, Lilah. Meg kell tanulnod, mikor tartsd csukva azt a szádat!

Belépett a zuhany alá, és a víz alá tartott engem. Nem volt hajlandó megmozdulni, hiába rúgkapáltam és sikoltoztam.

– Az isten szerelmére, Lilah.

A probléma nem a víz volt. Hanem az, amit az érintése kiváltott belőlem.