A normalitás gyorsan kirepült az ablakon, amikor az Alfa másnap reggelire is visszatért. Ismét az egyik asztalomhoz ült, de nem ugyanahhoz, mint előző nap ebédnél. Daphne majdnem összes asztalát át kellett vennem, hogy ő vigye az övét. Megszakadtam a munkában, és közben próbáltam rajta tartani a szemem. Felnyögtem, amikor Daphne megbotlott, és a kávéskanna tartalmának nagy részét az ölébe borított