LYCAONOK:

A régi időkben a lycaonok számítottak a világ legerősebb és leghatalmasabb lényeinek.

Az ősi nyelv „félelmetes fenevadaknak” nevezte őket, mert:

A vérfarkasokhoz hasonlóan képesek voltak fenevaddá alakulni.

A vámpírokhoz hasonlóan vért fogyasztottak.

És úgy jártak az emberek között, hogy senki sem sejtett semmit.

A kortalan, békés, önzetlen lények jobban szerettek visszavonultan élni. Bár féltek tőlük és bizalmatlanok voltak velük szemben, soha nem válaszoltak agresszióval.

Minden fajnak átjárást engedélyeztek, aki a nagy hegyen túli földjeikre kívánt lépni, és mindenkit szívesen láttak.

De öt évszázaddal ezelőtt egy váratlan faj támadt a lycaonokra a gyengeségük egyetlen éjszakáján. Az emberek.

Miközben a népét védte, Alaric nagykirály elvesztette az uralmát az elméje felett, és megvadult.

Veszélyt jelentve ugyanazokra az emberekre, akiknek a védelmére mindent feláldozott.

Bár lehetetlennek tűnt, a lycaonoknak sikerült elfogniuk királyuk fenevad alakját, és egy biztonságos ketrecbe zárták, gondoskodva arról, hogy soha ne szabadulhasson.

Ám az emberek iránti gyűlölettől emésztve, a lycaonok sötétségbe taszították magukat.

Azokká a félelmetes fenevadakká váltak, akiktől mások mindig is rettegtek.

Büszkén viselve szörnyeteg mivoltukat.

EMBEREK:

A lycaonok lerohanása után egy titokzatos vírusjárvány tört ki.

Senki sem tudta, honnan származik, de sokan úgy vélték, a lycaonok elleni támadásuk idézte elő.

Míg a legtöbb férfi végül egy hosszú küzdelem után felépült, a vírus a nők többsége számára végzetesnek bizonyult.

A túlélők ritkán adtak életet leánygyermeknek. Akik megmaradtak vagy megszülettek, ritka és keresett árucikké váltak.

Számos királyságban a kapzsi apák tenyészházaknak adták el a lányaikat. Egyeseket örömtanyákra kényszerítettek, hogy kizárólag a férfiak élvezetét szolgálják. Voltak, akik szörnyű bántalmazást szenvedtek el a védelemért cserébe.

Még a gazdagok és kiváltságosok sem tudták garantálni a környezetükben élő nők biztonságát, hiszen egy nő – legyen az csecsemő, fiatal lány vagy idős asszony – puszta látványa is nemkívánatos figyelmet vonzott.

A leánygyermekek állandó veszélynek voltak kitéve.

Nincsenek biztonságban a társadalomban.

.

.

.

PROLÓGUS

EMBEREK FÖLDJE: NAVARRA KIRÁLYSÁGA.

– K-kislány, fenség.

Garret herceg megdermedt.

Ahogy megfordult, és az udvari gyógyítóra nézett, a kimerült felesége testén pihenő kezei megállíthatatlanul remegtek.

Hónapokkal ezelőtt titokban szervezte meg a szülést, és most a palota egyik földalatti szobájában rejtőztek, ahol szeretett felesége, Pandora vajúdott.

– Mit mondtál az imént? – Garret herceg remélte, hogy rosszul hallott. Talán csak tévedés.

Kérlek, istenek, hadd legyen tévedés!

De az idősebb férfi arcán a sajnálatot nem lehetett elrejteni. Az udvari gyógyító megfordította a kis pólyát. – A baba lány.

Rettegés suhant át Pandora arcán, miközben feljebb húzta magát, hogy jobban megnézze a kisbabáját.

– Nem. Ó, istenek, kérlek, ne... – hevesen rázta a fejét, a szemében friss könnyek gyűltek.

A gyógyító szemébe is könnyek szöktek. – Nagyon sajnálom, fenség.

– Nem!!! – kiáltott fel Pandora, és az arcát férje váró karjaiba temette, torkából zokogás tört fel a másik után.

Garret zsibbadtnak érezte magát, miközben ölelte a feleségét.

Első lánya, Aurelia még a négyet sem töltötte be, és a király már Corvus királyságával tárgyalt, hogy eladja őt a legtöbbet ígérőnek.

Mert Navarrának, úgy tűnik, „jól jönne még egy kis pénz”.

Tiberius király talán Garret testvére volt, de zsarnokként uralkodott, és a szava törvény volt.

Most egy újabb leánygyermek? Két lány?

Garrett szeme könnybe lábadt, ahogy a síró pólyára nézett, amely a gyógyító karjaiban fészkelődött.

A világ egyik lánya számára sem volt biztonságos.

– Úgy fogom nevelni, mint egy fiút – jelentette ki hirtelen Pandora.

A gyógyító szeme tágra nyílt. – Azt javasolja, hogy tartsuk titokban a kilétét?

– Igen – erősítette meg Pandora, és az elhatározása egyre csak nőtt. – Ezt a gyermeket soha nem fogják lánynak tekinteni. Senki sem fogja megtudni!

– D-de, felség, lehetetlenség ilyesmit eltitkolni! – esett pánikba a gyógyító. – A király kivégeztet minket!

– Akkor magunkkal visszük a titkot a sírba. – Pandora hangja ádáz volt. – Az első lányomat nem tudtam megvédeni, de a Fényistenekre esküszöm, a másodikat meg fogom.

Túlságosan is veszélyes volt, de Garret is teljesen mellette állt. Ez volt a legjobb esélyük, hogy a lányukat biztonságban tudják, és élni is fognak vele.

– Ami minket illet, a gyermek, akit ma szültem, fiú. – Pandora a babára nézett. – A neve Emery. Emery Galilea Evenstone.

Emery.

Semleges név, ráadásul az ősi nyelven azt jelenti: „Ég Oltalma”. Garretnek tetszett.

Találó is, hiszen a lányuknak a világ összes szerencséjére és oltalmára szüksége lesz.

– Egyetértek – mondta ki hangosan Garret.

A tervvel a fejében Garret titoktartásra esküdtette a szobában lévő két másik férfit.

*********

Azon az éjszakán Garrett és a felesége a baba kis bölcsője mellett álltak, és figyelték az újszülött álmát. A szoba túloldalán hároméves lányuk, Aurelia egy takaró alatt összegömbölyödve feküdt, apró mellkasa békés ritmusban emelkedett és süllyedt.

– Amióta ezen a földön élek, még sosem láttam senkit, aki két leánygyermeknek adott volna életet, Garrett – suttogta Pandora elcsukló hangon.

Felnézett a férfira, a szeme könnyektől csillogott. – Nem tudom, mit jelent ez számunkra... vagy számukra.

Garrett megnyugtatóan a vállára tette a kezét. – Talán azt jelenti, hogy nagyszerű sorsot kell beteljesíteniük.

– Vagy hatalmas bánatot a jövőjükben – Pandora szeme aggodalmasan a legidősebb lányukra vándorolt. – Annyira féltem őket. Hogy történhetett ilyesmi?

– Talán megérintettek az istenek, drágám – mondta vigasztalásul Garrett.

– Ezt erősen kétlem. Miért pont én? Miért mi?

Erre nem tudott válaszolni.

– Ha ez igaz – szipogott Pandora, és végigsimított az ujjaival a baba puha arcán –, akkor az az isten mindig védje meg a kisbabáimat. Mi nem leszünk itt mindig, hogy megtegyük.

Garrett a karjaiba vonta a feleségét, szorosan magához ölelte, miközben próbálta elrejteni a saját aggodalmát.

Mert a nőnek igaza volt.

Mennyi volt az esélye annak, hogy egy pár ezekben az időkben nem csak egy, hanem két lánynak adjon életet?

Semmi. Abszolút semmi.

Ahogy az alvó gyermekeiket nézte, a szívében ima született. Bármilyen isten is vagy, kérlek... védd meg az angyalainkat.