EMERY HERCEG

Emery elborzadt. Meg kell mentenem Aureliát! Meg kell szöknünk!

– Tudom, hogy ott vagy, szép herceg. Érzem a szagodat – csendült fel Lord Viktor hangja.

Emery zihálva dermedt meg, ahogy Lord Viktor impozáns alakja előbukkant az ajtóból. Hideg, élettelen szürke és sárga szemei Emeryre szegeződtek.

Emery ösztönösen tett egy lépést hátra. Aztán még egyet.

Lord Viktor elvigyorodott. – Azt tanácsolom, hogy engedd el azokat a gondolatokat, amik abban a kis fejedben forognak. Fogalmad sincs, hol vagy, ugye?

Emery csak annyit tudott megállapítani, hogy a legmagasabb, legjobban erődített erődítményben vannak, amit valaha látott. Rázta a fejét, félelme szinte tapintható volt.

– Ravenwoodban vagy – mondta Lord Orion, aki a sebhelyes lord mögött bukkant fel.

Ravenwood?

A Ravenwood!?

Nem, a Fényre, ez nem történhet meg.

– R-Ravenwood Fellegvár? A lycaonok n-négy főurának otthona. A hatalom Suttogó Szakadéka? – bökte ki Emery, képtelen tovább magába fojtani a rettegését.

Lord Orion felhorkant. – Az emberek így hívják. Mi nem. De igen, igazad van. A Ravenwood Fellegvárban vagy, Emery herceg.

– Nem kell tájékoztatnom róla, hogy ez Urai legbiztonságosabb helye, hatalmas földekkel, amelyeken könnyedén elveszhetsz, ha szökéssel próbálkozol – vigyorgott Lord Viktor. – Egy örvény, amely elnyel, és soha többé nem kerülsz elő. Ravenwoodból nincs menekvés.

Emery hallotta a szavait, de az elméjét egy sokkal nagyobb félelem emésztette fel.

– Itt lakik a lycaonok négy főura? – töprengett Emery rettegve.

– Így van. – Lord Orion hangja enyhén szórakozottnak tűnt, ami felkeltette Emery figyelmét.

Emerynek fogalma sem volt róla, hogy ezt hangosan mondta ki.

Egyre közelebb húzódva Lord Orionhoz – abban a pillanatban ő tűnt kevésbé félelmetesnek és egyértelműen a jobb választásnak –, Emery fáradt pillantásokat vetett a sebhelyes lordra. – Hallottam szóbeszédeket a lycaonokról.

– Pontosan miket hallottál? – kérdezte Lord Orion.

– Azt mondják róluk, hogy halálosak, kiszámíthatatlanok és cselekedeteikben szinte állatiasak – sorolta Emery az ujjain, ahogy egyre csak beszélt. – Azt mondják, párzási szokásaik olyan brutálisak, mint a gyilkosságaik, és bár vannak vérgazdáik, jobban szeretnek emberi vért csapolni. És miután a királyuk megvadult, ők...

– Pompás. Pontosan ez hiányzott – tette hozzá száraz hangon Lord Viktor.

Lord Orion, még mindig némileg szórakozottan, megszólalt: – A tájékoztatást Lord Viktorra hagyom. Részt kell vennem a tanács ülésén.

Micsoda!? Kérem, ne hagyjon vele! – kiáltotta volna legszívesebben Emery. De erősen a szájába harapott, és türtőztette magát.

Lord Viktor azonban nem fogta vissza magát. – Gondolja át újra, Lord Orion. Kizárt dolog, hogy én...

– Akkor jobban szeretné, ha Lord Zander tartaná a tájékoztatót? – kérdezte Lord Orion csendesen.

Egy izom rándult meg Lord Viktor állkapcsán, és keményen Emeryre nézett, mintha valóban fontolóra venné a lehetőséget.

Lord Orion minden bizonnyal észrevette ezt, mert gyorsan hozzátette: – Tudja jól, hogy nem akarja, hogy ez megtörténjen. Emellett, ne feledkezzünk meg a szívességről, amivel tartozik nekem. Emlékszik rá?

Lord Viktor farkasszemet nézett vele, Lord Orion pedig farkasmosolyra húzta a száját. – Azt hiszem, eljött a behajtás ideje. Maga tartja a tájékoztatót. Én pedig mentem. – Ezzel Lord Orion elindult, és minden lépéséből kifinomultság áradt.

Végül Emery és Lord Viktor egymással szemben maradtak.

– Gyere. – Lord Viktor elindult, Emery pedig lépést tartott vele a háta mögött.

– Felejts el minden pletykát, ami az emberi birodalomban elterjedhetett. Némelyiknek talán van valóságalapja, de a legtöbb igazán bizarr – Lord Viktor kissé bosszúsnak tűnt. – Azonban nem fogok elmélyedni a fajtánk hatalmas tudásában, mert túl kiterjedt ahhoz, hogy mindent átvegyünk. Ehelyett azokat a részeket osztom meg, amelyek a nővéred itteni jelenlétére vonatkoznak.

Emery felkészült magát.

– Ötszáz évvel ezelőtt, és még azelőtt is, a népem és az emberek békében éltek egymás mellett. Alaric nagykirály gondoskodott erről.

Alaric nagykirály.

Már csak a név említésére is libabőrös lett Emery bőre, és térdei reszkettek az alig leplezett félelemtől.

Az egyik legidősebb lycaon volt, aki valaha létezett, a hírnevét az egész világon ismerték, még egy olyan gyermek is, aki napjainkban született.

Nemcsak egyike volt a négy uralkodónak, ő volt a legelső. A legfőbb uralkodó.

Hatalma és ereje legendás volt. Egyesek még azt is állították, hogy nem lehet megölni.

Ez a név, Alaric, minden egyes ezen a világon létező faj szívébe rettegést csepegtetett.

– Fia, Alvin összebarátkozott egy emberi herceggel – folytatta Lord Viktor. – Egy pezsgő melletti beszélgetés során Alvin, részeg állapotában, elárulta a hercegnek a népünk titkait. A Holdfogyatkozás éjszakáját.

– Egy éjszaka, amikor a hold természetes úton megfosztja a lycaonokat az erejüktől és a hatalmuktól, igaz? – kérdezte Emery, azon tűnődve, vajon igazak-e a pletykák. – Ötszáz évente jön el, és hihetetlenül gyengévé tesz titeket. Gyengébbé, mint egy újszülött. Sebezhetővé a támadásokkal szemben.

A sebhelyes lycaon megállt, és Emeryre nézett, bólintott, majd újra elindult. – Amit Alvin nem tudott, az az, hogy a herceg apja a fiát használta fel arra, hogy információkat gyűjtsön rólunk. Memphis király szemet vetett a földjeinkre. Hogy rövidre fogjam, az emberek áttörték a védelmünket, és a Holdfogyatkozás éjszakáján ránk támadtak, jelentős károkat okozva a királyságunkban.

Árnyék suhant át Lord Viktor szemein. – Sok emberünket megölték. A lycaonok túlélése nagyrészt a négy uralkodó, különösen Alaric erőfeszítéseinek volt köszönhető. – Távolinak tűnt, mintha látta volna az éjszakát lejátszódni maga előtt. – Alaric minden erejét megfeszítette, hogy megmentse a népét. Feláldozott mindent, amije csak volt... tudván, hogy ez milyen következményekkel fog járni.

Következményekkel?

Emery hirtelen rosszul érezte magát. Az emberek győzelemként tekintettek arra az éjszakára. Nagyszerű vívmányként beszéltek róla. De most ezt hallva nem volt más, mint egy barbár tett.

– Az a bizonyos éjszaka után minden megváltozott – mondta Lord Viktor. – Sok lycaon elvesztette a társát és a gyermekeit. Akik megmaradtak, azokat megkeményítette a veszteség. Még a bosszúnk sem tette semmivé a szívünkben tátongó fájdalmat.

– A maguk fajtája majdnem megtizedelte az emberi populációt, sokakat bujkálásra kényszerítve – Emery nem tudta kihagyni a keserűséget a hangjából. – A lycaonok számos rabszolgát ejtettek, és szinte teljesen kimerítették az emberek földjeit a nők terén. És mindez semmit sem jelentett?

Ahogy azok a dermesztő szemek ismét rászegeződtek, Emery befogta a száját.

– Aztán Alaric nagykirály megadta magát a fenevadjának, és megőrült. Az elméje teljesen elveszett, és az elmúlt ötszáz évben így is maradt. Pontosan azok az emberek vannak tőle veszélyben, akiknek a védelmére mindent feláldozott. – Lord Viktor befordult egy sarkon. – A fenevad időnként kiszabadul, és könyörtelen, brutális gyilkos ámokfutásba kezd. A további veszteségek megelőzése érdekében a fenevadat itt, Ravenwoodban tartjuk elzárva.

Rendben... ez jó ötletnek hangzott. Mi volt a probléma?

– De az elzárás önmagában nem elég. A belső fenevadjainknak két alapvető anyagra van szükségük a túléléshez: vérre és szexre. – Lord Viktor átható tekintettel mérte végig Emeryt. – És itt jön a képbe a nővéred.

Emeryt nyugtalanság fogta el. Nem tetszett neki, amire ez kifutott.

– Aurelia hercegnő fogja kielégíteni a fenevad szexuális szükségleteit. Ezért vásároltuk meg. Ami pedig téged illet, mivel semmi hasznodat nem veszem, mindketten a fenevadéi lesztek – jelentette ki Lord Viktor határozottan.

– Micsoda? – A hitetlenkedő suttogás kiszakadt Emeryből. – Biztosan... nem gondolod komolyan.

– Mondd meg Aurelia hercegnőnek, hogy ajánlkozzon fel a fenevadnak. Ha jól csinálja, ki tudja? Talán túlél még egy napot. Kicsit sem érdekel a kimenetel.

Emery térdre rogyott, a könnyek elhomályosították a látását. – Kérlek, Lord Viktor, ne tedd ki őt ennek. Hogy szexrabszolga legyen? Egy fenevadé... a király fenevadjáé? A nővérem meg fog halni!! – sikoltotta dühvel átitatott szavakkal.

Lord Viktor szeme meg sem rebbent. – Sok szerencsét a Ravenwoodból való szökéshez. Minden egyes kísérletért ötven korbácsütés jár. – Ezzel sarkon fordult, és elindult kifelé.

A düh felülmúlta a rettegést, és Emery utánavetette magát, de a lycaon katonák elállták az útját.

– Mit gondolsz, ki vagy ti!? – ordította Emery. – Olyan mindenhatónak hiszed magad, hogy diktálhatsz az élőlények sorsa felett!? Ti semmi mások nem vagytok, mint fenevadak! Egy szörnyeteg vagy, Lord Viktor!

Lord Viktor megállt az ajtóban, és a válla felett hátranézett. – Ez dicséret, emberi herceg. Számodra pedig Viktor Nagyúr.

Emery megdermedt.

Nagyúr?

Mint a lycaonok négy uralkodójának egyike, az a NAGYÚR!?

Szent Fényistenek, végünk van.