EMERY

Emery nagyot nyelt, és szabadjára engedte az igazságot. – A nevem Emery.

Alaric király elengedte az élettelen testet, és az a földre zuhant. Sötét düh gyűlt a szemében, olyan félelmetes, hogy Emery szíve a végzet dobogásába kezdett.

– Megtévesztettél? – Egyszerre tűnt nyugodtnak és dühöngőnek.

Emery megborzongott. – S-sajnálom.

Sajnálja. Olyan szánalmas, olyan elégtelen. Az ember nem sző haz