– Először ki kellene jönnie és szembenéznie velünk. Látnunk kell az arcát – tette hozzá Jakal hidegen. – Ember, hagyd el a királyunk hátát, és menj, állj a középpontba.

Emery halk, tehetetlen hangot adott ki, de végül elengedte Alaricot, és kilépett a nyílt térre, miközben a teste úgy remegett, mint a nyárfalevél a szélben.

Alaric mozdulatlan maradt, csupán figyelt.

– Azok valóban mellek – mondta