AMARA SZEMSZÖGE

Miután Everett elment, vártam néhány percet, mielőtt felmentem volna a lépcsőn Andrét megkeresni. Az ágyban feküdt, kezeit a feje alatt tartotta, szemei csukva voltak. A könnyedség és az unalom megtestesítője volt.

– Elment a ribanc? – kérdezte, amint meghallotta, hogy nyílik az ajtó.

Felsóhajtottam, figyelmen kívül hagyva a beszólását. – Legalább megpróbálhatnál kedves lenni hozzá