AMARA SZEMSZÖGE

Már egy ideje nem voltam kint meglátogatni anyám sírját.

Voltak könnyebb napok, és voltak olyanok, amikor elhatalmasodott rajtam a veszteség érzése, hogy már nincs itt. Annyi minden történt a halála óta, ami távol tartott tőle, és ez csak súlyosbította a bűntudat maró érzését.

– Tudom, hogy régen jártam itt – kezdtem lassan. – Van egy lányom, és rólad neveztem el. Annyira tökéletes