Lucien szemszöge

Az erdő bűzlött a vértől és az üldözéstől. Farkasom a bordáimnak feszült, arra ösztökélve, hogy forduljak vissza és harcoljak, hogy tépjem szét a vérünkre szomjazó nyugati harcosokat. De nem tehettem – nem akkor, amikor a keze az enyémbe fonódott, remegve, mégis hajthatatlanul. Nem akkor, amikor a sors öt hosszú, gyötrelmes némaságban telt év után visszaadta őt nekem.

Aria-Elara.