***Thaddeus szemszöge***

Amara volt az első, aki riasztott minket. Épp úton voltunk visszafelé, és alig léptünk rá a forgalmas főutcára, amikor a telefonom csörögni kezdett, és megálltunk. Csak egyetlen szót mondott, mintha csak másodpercekkel azelőtt látta volna, hogy felhívott, másodpercekkel azelőtt, hogy a kín hasított volna belém.

– Már úton vagyok – a telefon elnémult, és én a földre rogytam