***Ryland szemszöge***

Az élet első jele az ujjainak a rezdülése volt. A sebei lassan bezárultak, ahogy a vérünk áramlott az ereiben, bezárva és lepecsételve minden sérülést. Körülnéztem a szobában, próbálva találni valamit, amivel kiszabadíthatnám magam, de csak betonfalakat és a szoba közepén a mennyezetről a padlóig lógó láncot láttam. Az acélajtó volt az egyetlen kiút a földön lévő rács mellet