Tejturmixok.

A páros egész nap furcsán és rohadtul kedves volt. Odáig mentek, hogy ma reggel helyretették Zoey-t és a gorilláit, és egész nap a nyomomban lógtak, amíg el nem jött az ideje, hogy elinduljak a Scarlet Moon falkához. Még oda is megpróbáltak velem jönni, de sikerült a sarkamra állnom, így végre békén hagytak. Írtam Briannának, és megmondtam neki, hogy ma máshol találkozunk. Tegnap, amikor átutaztam a városon, észrevettem egy lenyűgöző sziklafalat a területükön, és ott helyben elhatároztam, hogy azt fogjuk megmászni. Brianna a társával, Tylerrel hozatta el magát, aki miután meggyőződött róla, hogy minden rendben lesz velünk, el is ment.

– Szóval, mit tanulunk ma? Kérlek, mondd, hogy valami olyasmit abból a vagány késes cuccból.

– Nem, kislány, ma azt fogjuk megmászni. – Hátra mutatok a kibaszott meredek hegyre.

Brianna hangosan felnevet, kétrét görnyedve támaszkodik a térdére. Letöröl egy kósza könnycseppet, majd elhallgat, amint meglátja a halálosan komoly arcomat.

– Ugye csak viccelsz?

– Egyáltalán nem. Buli lesz!

– Szerinted ez... buli? Mégis mit lehet ebből tanulni? Mikor kell majd hegyet másznom ahhoz, hogy megmentsem valakinek az életét?

Megvonom a vállam. – Az emberi alakod kitartásáról van szó. Nem fogsz tudni mindig átváltozni; ezt az alakot is legalább annyira formába kell hoznod, mint a farkasodét.

– Ughhhhhh. Oké, de utána elmegyünk tejturmixozni, megegyeztünk?

– Ahogy akarod. Gyere.

A mászás nem borzalmas, legalábbis nekem nem. Brianna viszont még a farkasával együtt is erősen izzad.

– Tudod, azt gondolná az ember, hogy egy alfa lányaként egy kicsit jobban kiképzett téged ennél. – Csipkelődöm vele játékosan, hogy bátorítsam az utolsó pár méter megtételére.

– Kiképzett, nem pedig megkínzott!

– Gyerünk, idefent nagyszerű a kilátás, le fogsz maradni a naplementéről!

Még egy darabig belehúz, és amikor a közelembe ér, megfogom a kezét, és felhúzom.

– Hűha.

– Szép, nem igaz? – Átnyújtok neki egy üveg vizet, és leülünk a hegy szélére.

– Hé, hogy kerül a motorod máris ide a csúcsra?

– Itt parkoltam le, és bemelegítésként lementem, hogy találkozzunk.

– Ez egy nevetséges bemelegítés.

– Hmm, talán.

– És hoztál egy második sisakot is? – Vigyorodik el.

– Igen. Arra gondoltam, talán lenne kedved menni egy kört.

Fellvisít, és hanyatt dönt a fűben, ahol már amúgy is ültünk. Úgy rázza a vállamat, mint egy őrült nő. – Úristen, IGEN, IGEN, IGEN! A bátyáim SOHA nem engednék, hogy felüljek egy motorra!

– Ó... ööö... akkor talán mégsem olyan jó ötlet?

– Pffft! Ez a legjobb ötlet! Vigyél a naplementébe, bébi!

Nevetek a lelkesedésén, és felállok, hogy fogjam a tartalék sisakot.

– Gyere ide, hadd adjam fel rád. Nincs nálam plusz bőrszerkó, de amúgy sem tervezem, hogy hagyom, hogy leess.

Miután felraktam rá a sisakot, felkapom a korábban levetett bőrnadrágomat és visszaveszem, a melegítőmet a csizmámra cserélem, a dzsekimet pedig Briannára adom a biztonság kedvéért. Felpattanok a motorra, és kinyújtom a kezem, hogy fel tudjon szállni.

– A sisakokban beépített mikrofon van, így meg tudod mondani, ha lassítsak vagy álljak meg. Dőlj arra, amerre én dőlök, kapaszkodj belém, és amikor fékezek, tedd a kezed ide, a benzintartályra, hogy kitámaszd magad, és ne csússz nekem. Világos?

– Igen! – Fickándozik az ülésen, és átkarol. A motor mély morajlással beindul, és hallom, ahogy felsikolt egy kicsit a mikrofonban.

Megteszünk pár kört a város körül, aztán rámutat egy étkezde irányára, ahol megállunk tejturmixozni. Kint ülünk egy aranyos kis piknikasztalnál, és ott szürcsöljük az italunkat.

– Hé, nem kellene már visszamenned a falkádhoz vacsorázni? – kérdezi Brianna.

– Áh, ma este nem, Lexi szabadnapot adott. Neked hamarosan vissza kell menned?

Nagyot sóhajt. – Valószínűleg. A társam és a bátyáim valószínűleg már egy hadsereget is utánam küldtek. – Nevetek, és felhajtom a maradék turmixomat, mielőtt a szemetesbe dobnám.

– Rendben van, vigyük haza a hercegnőt.

**Jaxon**

Egyáltalán nem jártunk sikerrel a társunk felkutatásában, hiába kerestük tegnap egész éjjel, majd ma ismét. A srácok kezdtek megint nyughatatlanná és reményvesztetté válni, szóval mit csináltak? Úgy döntöttek, hogy punciba temetkeznek. Kibaszott idióták. Legalább Ryder megjött egy kicsit az esze. Mióta tegnap megérezte a lány illatát, úgy döntött, hogy abbahagyja a faszságokat a nőstényekkel, és újra vár a társunkra. De Cole és Zane? Kibaszott idióták. Mivel anya és apa már régen kiköltöztek a falkaházból a saját privát otthonukba, ránk maradt a vacsora megszervezése és elkészítése. Nyilvánvalóan én csak rábíztam a feladatot néhány omegára. Általában a saját privát ebédlőnkben eszünk, míg az itt tartózkodó falkatagok az első emeleti étkezőt használják. Szóval képzelhetik a meglepetésemet, amikor belépve az ebédlőnkbe, üresen találom azt. Az étel ott várt az asztalon, de senki sem volt jelen. Két öcsémről tudom, hogy hol vannak, de Ryder, Tyler és a húgom, Brianna? Hol a pokolban vannak? Elmeláncon üzenek Rydernek.

– Hé, hol vagy?

– Lent a bárban.

Megforgatom a szemem. Persze, hogy épp leissza magát. Dagonyázik a bánatában.

Ezután Tylerrel lépek kapcsolatba.

– Hol vagytok a húgommal?

– Kint vagyok az udvaron, várom, hogy hazaérjen az edzésről.

– Nem vagy fél órája kellett volna befejeznie?

– De, rám is írt az elmeláncon, hogy megálltak turmixozni. Hamarosan itthon kell lennie.

Ezen összeráncolom a homlokom. A húgom pontosan tudja, mit gondolok arról, ha egyedül csatangol. De az biztos, hogy nem fogok egyedül enni, úgyhogy leindulok, hogy Tylerrel együtt várjam meg, és jól megmondjam neki a magamét. Egy motor jellegzetes morgása hallatszik, mire Tylerrel sokatmondóan egymásra nézünk.

– Motoron ül? – Kérdezem.

– Jobban teszi, ha kurvára nem. – Préseli ki a fogai között Tyler.