Elutasítás.

A legkibaszottabbul szexibb motor gördül fel a kocsifelhajtón; egy elegáns fekete CBR1000, valami, amiről azóta álmodoztam, hogy megvettem a Ninjámat. A kishúgom szűk, fekete bőrdzsekit visel, míg a motoroson szoros, fehér haspóló, fekete bőrnadrág, motoroscsizma és kesztyű van. Megállnak előttünk, és azonnal megcsap az illat. Brianna leugrik a motorról, és megadóan felteszi a kezét.

– Nézd, Jaxon, sajná... – Elsétálok mellette, egyenesen a fekete sisakot viselő motoroshoz, megragadom a sisak alját, és magam felé fordítom a fejét.

– Társ. – Hörgöm mélyen. A mellkasa drámaian emelkedik és süllyed, mintha nehezen kapna levegőt.

– Társ? – Szólok újra, amikor nem válaszol.

*Itt a társunk!* – Üzenem az elmeláncon egyszerre mindhárom testvéremnek.

A sisak alá nyúlok, és lassan kikapcsolom a szíjat. Nem mozdul, nem állít meg, és épp levenni készülök róla, hogy meglássam a társam gyönyörű szemeit, az arcát, és azt, hogy ki is ő valójában, amikor mindhárom testvérem kirohan bentről.

– TÁRS! – Hallom őket, ahogy előrerohannak, és körbevesznek minket. Kihúzza a fejét a szorításomból, végignéz rajtuk, aztán visszanéz rám, majd elnéz a vállam felett, ahonnan azok a ribancok, Chloe és Sophia bukdácsolnak ki éppen a házból, félig felöltözve, frissen megdugva. A társam végigméri az öcséimet, akik félmeztelenek, a hajuk kócos, csuromvizesek az izzadságtól, és bassza meg, Cole még a nadrágját sem gombolta be, az isten szerelmére. Nézem, ahogy a jelenet láttán az egész teste megfeszül. Ryder is észrevehette, mert feltett kezekkel áll meg a még mindig járó motor előtt, de úgy dülöngél, mintha megivott volna vagy öt üveggel. – Társam, kérlek... – Könyörög. Úgy tűnik, mintha habozna, és én éppen utána akarok kapni, hogy ne tudjon elmenni, amikor az egyik ribanc elkezdi visítozni azon a kibaszott idegesítő hangján. – Cole! Bébi! Ki a faszom ez, és mit csinálsz?

– Gyere ide, Zane. Gyere, fejezzük be, amit elkezdtünk.

A társam átnyúl a vállán, és előhúz egy kardot, ami a hátára van szíjazva. A hegyét egyenesen Ryder torkának szegezi. – Félre. – Csak ennyit mond, a srác pedig nagyot nyel, majd gyakorlatilag kibukdácsol az útból. A motor felpörög, a lány pedig keményen és gyorsan kilő, egy viharnyi port hagyva maga után.

– TI KIBASZOTT IDIÓTÁK! – Cole-hoz fordulok először, és egyenesen állba vágom, aztán Zane-t találom telibe a torkán. Ryder előrebukdácsol, hogy közbelépjen, de egy gyors lökés túlságosan is könnyen a földre viszi ebben az állapotban.

– Basszameg, sajnálom! – Kiált fel Cole az arcát fogva.

Zane egy szót sem szól, csak zihál a földön, igazi könnyekkel a szemében.

Ryder csak gombóccá gömbölyödik a kavicsos felhajtón, és úgy öleli magát, mint egy kibaszott csecsemő.

– Tüntessétek el ezt a kettőt, AZONNAL! – Üvöltöm dühösen, a testvéreim fölött tolongó két rongyra mutatva.

Felnézek Briannára, aki Tyler karjaiba bújik. – Add ide azt a dzsekit.

Sietve leveszi, és a kezembe nyomja. Amint megragadom, az orromhoz emelem, és mélyen beszippantom az illatát. Bár enyhén a húgom illatát is érzem rajta, de teljesen át van itatva a társam illatával is. Biztosan sokat hordja.

– Be, az irodámba, azonnal. – Utasítom a húgomat, aki bólint, és elsiet. Visszafordulok az öcséimhez. – Szedjétek össze magatokat és takarítsátok el ezt a kibaszott kuplerájt. – Mielőtt bemasíroznék, hogy megkapjam a válaszokat, amikre szükségem van. Ki a társam?

**Cole**

Az állkapcsom rohadtul fáj, de nem annyira, mint a szívem. Az illata olyan gyönyörű volt, és olyan kibaszottul tökéletesnek tűnt, még úgy is, hogy nem láthattam az arcát, de nem is volt rá szükségem, hogy tudjam, mennyire megbántva érezhette magát az imént. Meg voltam győződve róla, hogy örökre elvesztettük, amikor nem találtuk meg, ezért áthívtam Chloét, hogy levezessek némi feszültséget. Soha nem gondoltam volna, hogy miközben épp tökig benne voltam egy nőben, kapok egy elmelánc-üzenetet, hogy itt a társam. Kétszer meg sem gondoltam a dolgot, mielőtt felkaptam volna valami nadrágot, és kirohantam volna. Már látom, mennyire kibaszottul elhibázott döntés volt... mekkorát basztam el. Mi van, ha most már nem akar engem? Úgy értem, úgy elhúzott, mintha lángolna a segge, nem mintha hibáztatni tudnám érte...

**Zane**

Amikor végre újra kapok levegőt, lelököm Sophia mocskos kezeit a hátamról.

– Tűnj el! – Rámordulok, de ő előrelendül a kibaszott műkörmeivel, és a csupasz mellkasomat karmolássza, ahogy megpróbál belém kapaszkodni.

– Bébi, kérlek! Szeretlek! Ő nem szeret téged, nem érdemel meg! Nekem kellene a Lunádnak lennem!

– Semmi sem vagy! Húzz a faszba innen! – Meglököm, talán a kelleténél erősebben is, és a seggére esik, amivel felkelti Chloe figyelmét, aki haragosan mered rám.

– Megígértétek, hogy minket választotok!

– Egy lófaszt sem ígértünk. Azt mondtuk, hogy ha soha nem találjuk meg a társunkat, akkor veletek leszünk. Megtaláltuk a társunkat, úgyhogy takarodjatok a faszba! – Üvöltöm olyan hangosan, hogy szétrebbenjenek, és eltűnjenek az úton. Lenyézek a bátyámra, Ryderre, aki még mindig a kavicsokon kuporog, és felsóhajtok, mielőtt Cole-lal együtt segítenék neki felállni.

– Gyerünk, haver. Fekve nem fogjuk tudni helyrehozni ezt az egészet.

**Ryder**

Részeg. Olyan kibaszottul részeg vagyok... a társam pedig, olyan jó illata volt. Az egyetlen ok, amiért hagyom magam bevonszolni, az az, hogy bele akarok szagolni abba a dzsekibe, amit láttam, hogy Jaxon elvett. A társam elutasított, kardot szorított a torkomhoz, és azt mondta, álljak félre. Pokolian szexi volt azért. Soha életemben nem láttam még ilyen erőtől duzzadó nőt. Soha nem fogadnék el parancsot senkitől, csak a társamtól. Azt mondta, álljak félre, hát megtettem, de ugyanakkor kibaszottul összetörte a szívem.