Julian szemszöge

Azt hittem, a lelkem már elrohadt, és Rowannel együtt eltemették a föld alá. Napokon – talán heteken – át nem voltam több egy üres buroknál. Farkasam nyughatatlanul ólálkodott mellkasom sötétjében, de még ő sem tudott felébreszteni a gyász ködéből.

A hímzés, amit egykor megérintett, a kezemben pihent, a puha selyemszálak kérges ujjaim alatt voltak. Úgy kapaszkodtam bele, mint fuld