Ó, édes Jézusom.

A fejemben lévő lüktetés ébreszt fel nagyon békés álmomból: ez, és a kókusz és a maracuja jellegzetes illata. Megmozdulok, hogy az oldalamra forduljak, és összeráncolom a homlokom, amikor súlyt érzek a mellkasomon. Kinyitom a szemem, és összerezzenek az arcomra tűző nap puszta fényétől. Lenézek a selymes barna hajkoronára, és újra megcsap a kókuszos-maracujás főzet illata. Ő az. Oldalra fordítom a fejem, és tanulmányozom a lány arcát, aki jelenleg a mellkasomon terül el. Nem rossz. Ébredtem már rosszabb mellett is. Ajkai puhák és rózsaszínek, hosszú sötét szempillák, tökéletes formájú szemöldök.

Mi a fene történt tegnap éjjel? Egy rohadt dologra sem emlékszem. Ki ez a lány? Gyengéden lefejtem a karját a mellkasomról, kibontom a lábainkat; halkan felnyög, ahogy legörgetem magamról, és egy sóhajjal a párnába fúrja az arcát. Hagyom, hogy a tekintetem végigvándoroljon a meztelen testén; félig a lepedőbe csavarodva a hasán fekszik elterülve, hosszú, sötét haja a párnán szétszóródva. Jobban megnézem az arcát, és összeráncolom a homlokom. Nem, egy kibaszott dologra sem emlékszem. Teljes képszakadás. Körbenézek a szobában. A ruháink szanaszét hevernek a márványpadlón. Hol a faszban vagyunk? Felhúzom a boxeralsómat, és az ablakhoz sétálok. Miért olyan ismerős ez a kilátás? Várjunk. Én a kibaszott Vegasban vagyok? Végigsimítom a kezem az arcomon, és újra megnézem az előttem elterülő tájat. Ó, igen, határozottan Vegasban vagyok. Felveszem a farmeromat a földről, és zsebre dugom a kezem, abban reménykedve, hogy találok valami nyomot arról, mi a fene történt. Egy darab papírt húzok ki a farzsebemből az útlevelemmel együtt, és széthajtom. Nedves – most, hogy belegondolok, a farmerom is az.

„Házassági anyakönyvi kivonat.”

Hosszú pillanatig üres tekintettel meredek a szavakra. Kizárt dolog. Nem mentem el, és nem vettem feleségül egy random lányt. Elolvasom a dokumentum többi részét, és káromkodok. Ó, bassza meg. „Julian Declan Sterling és Seraphina Hayes házassága.”

Ha az okirat nem lett volna elég bizonyíték, egy arany jegygyűrű volt az ujjamon. Közelebb hajolok, és megnézem az ágyban fekvő lányt; ő is gyémántgyűrűt visel az ujján. Összeházasodtunk. Elrepültünk Vegasba, és összeházasodtunk.

– A kurva életbe. – Megtalálom a telefonomat az ágy melletti asztalon, és kimegyek a szobából. Fel kell hívnom az ügyvédemet. Remélem – nem, imádkozom –, hogy ez a házasság nem legális.

– Mr. Sterling? – Alistairnek, az ügyvédemnek az álmos hangja szólalt meg a vonal túlsó végéről. Persze, az időeltolódás; ott valószínűleg hajnal van. – Minden rendben?

– Alistair, elnézést, hogy felébresztettem. Egy vegasi házasság jogilag kötelező érvényű?

– Van házassági anyakönyvi kivonata? – válaszolja. Lefotózom a papírt, és átküldöm neki.

– Van valami, ami úgy néz ki, mint egy házassági anyakönyvi kivonat. Épp most küldtem át egy fotót. Nézze meg.

Hallom, ahogy a telefonjával matat a vonal másik végén. – Nos, igen, ez egy hivatalos dokumentum, szóval ez érvényes, Mr. Sterling – mondja, a szívem pedig a gyomromba zuhan. A kezemben lévő papírra meredek, és felsóhajtok.

– Jézus Krisztus. Egy nyamvadt dologra sem emlékszem azután, hogy elhagytuk a klubot. Teljes a homály. Biztosan van valami jogi kiskapu, ami kihúz ebből? Kérem, találja meg.

– Utánanézek. Érvényteleníttetjük a házasságot arra hivatkozva, hogy mindketten ittasak voltak – mondja, én pedig fel-alá mászkálva bólintok.

– Remek. Tartson folyamatosan tájékoztatva – mondom, és befejezem a hívást. Mi a faszt gondoltál, hogy feleségül veszel egy lányt, akit nem is ismersz, te abszolút idióta! Ez annyira nem vall rám. Nem szoktam ennyit inni. Soha. A pokolba is, még csak ki sem szoktam járni. Az életem csak a munkáról szól, és amikor van időm egy kicsit gőzt kieresztetni, iszom egy-két skót whiskyt, aztán távozom bármelyik lánnyal, aki aznap este felkelti a figyelmemet. Nem, ez vakmerő és felelőtlen, és ez a két dolog az, ami én egyáltalán nem vagyok. Sosem rúgtam még be annyira, hogy kiüssem magam és ne legyen semmi emlékem.

Megfordulok, amikor lépteket hallok a másik szobából. Látom Seraphinát bolyongani a penthouse étkezőjében, egy lepedőbe csavarva. A rettegés tükröződik az arcán, ahogy próbálja megérteni a környezetét. Az első dolog, amit észreveszek rajta, a szeme volt – sötétebb árnyalatú, mint az enyém. Majdnem olajzöld, hosszú sötét pillákkal keretezve; nem olyan mű, amilyet a lányok hordanak, az övé természetes volt. A haja fényes, és laza tengerparti hullámokban omlik a hátára, bár a vad szexel töltött éjszakától kicsit kócos.

Mögé lépek, és az ajtófélfának dőlök, miközben ő kinéz a padlótól mennyezetig érő ablakon. – Jó reggelt! – köszönök, mire megriadva ugrik egyet, kiad egy kis vakkantást, és felém fordul. Tágra nyílt, zavart szemei végigpásztáznak félmeztelen felsőtestemen, majd ismét az arcomra siklanak. – Végre felébredtél.

– Ki vagy te? – kérdezi, hátrálva az ablakhoz. Belekortyolok a kávémba, és megnyalom az ajkam. A fejem még mindig kellemetlenül lüktetett, és abból ítélve, ahogy ő a fejét dörzsölte, feltételezem, ő sem érzi magát sokkal jobban.

– Declan vagyok – mutatkozom be, ő pedig pislogva néz fel rám, ahogy odasétálok hozzá. Elkapja a tekintetét, és magához öleli a karjait, mintha pajzsot vonna maga köré fürkésző pillantásom elől; ujjai görcsösen markolják a lepedőt.

– Ööö, hol vagyunk? – kérdezi, körbepillantva a penthouse-ban.

– Vegasban, azt hiszem.

Seraphina szeme tágra nyílik, ahogy egy jó percig pislogás nélkül engem bámul. Megrázza a fejét, és mélyen összeráncolja a homlokát.

– Vegasban? – kérdezi hitetlenkedve; válaszul bólintok. – Mi a fenét keresünk mi Vegasban?

Megvonom a vállam. – Gőzöm sincs. Egy rohadt dologra sem emlékszem a tegnap estéből. Csak annyi rémlik, hogy eljöttem egy lánnyal a klubból. Utána sötétség. Te emlékszel valamire?

Megrázza a fejét. – Nem, é-én nem, semmire sem emlékszem. Nevetségesen részeg voltam. Arra sem emlékszem, hogy találkoztam veled – magyarázza, miközben idegesen rágja az ajkát. Elkapja a tekintetét az enyémtől, és karcsú ujjaival beletúr a puha hajába. – Ööö, miért van gyűrű rajtam?

Megdörzsölöm a tarkóm, majd felemelem a kezem, és megmutatom neki az ujjamon lévő karikagyűrűt. Az arca elkomorul. Lenéz a saját ujján lévő gyűrűre, majd újra rám. – Nem, mondd, hogy nem tettük. Összeházasodtunk? – Bólintok, mire ő elsápad. – Hogy az ördögbe történhetett ez? Hogy jutottunk el egy londoni klubból odáig, hogy Vegasban összeházasodtunk?!

Felnyögök, amikor a hangerejétől fájdalom hasít a koponyámba. – Basszus, tekerd lejjebb a hangerőt, édesem; mindjárt kiszakad a fejem. – Sóhajtok, a halántékomat dörzsölve. – Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan történt ez, vagy hogyan kötöttünk ki itt, oké? Nem pont úgy terveztem, hogy egy részeg kábulatban elveszek feleségül egy idegent, akivel egy klubban találkoztam.

Seraphina rám mered. – Ó, hát jó, hogy nem te tetted! Képzeld csak el, mi lett volna, ha te tervezed ezt! Meg különben sem vagy az esetem. – Most rajtam volt a sor, hogy gyilkos pillantást vessek rá. Ez a lány most komolyan beszél? Halvány gőze sincs róla, ki vagyok. Még nem találkoztam olyan lánnyal, akinek ne lettem volna az esete.

– Ó, tényleg? Tegnap este rohadtul úgy tűnt, hogy az eseted vagyok – mutatok rá, mire a szeme réssé szűkül, és egy lépést tesz felém.