Harminc perc telt el.

A lábujjaim megmerevedtek.

Folyott az orrom.

Úgy éreztem magam, mint egy döglött hal egy hűtőkamion hátuljában.

Lerúgtam magamról a takarókat, és kimasíroztam.

– Geoffrey!

Szinte a semmiből bukkant fel. – Igen, Blackwoodné asszony?

– Elfoglalom Alistair szobáját. Nem fogok itt halálra fagyni.

– Természetesen, Blackwoodné asszony. Blackwood úr lepedőit és ágyneműjét ma reggel