Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Nem nyitottam ki a szemem. – Mégis, mivel?

Az ajka az enyémhez ért. Enyhe nyomás, semmi több.

Aztán az ajkai újra megmozdultak, ezúttal sokkal céltudatosabban.

A keze a csípőm közelében lebegett, de nem érintett meg.

Minél lassabban csinálta, annál nehezebb volt gondolkodnom.

Ujjaim belegörbültek a lepedőbe.

A lélegzetem félúton megakadt a torkomban.

Alistair egy örökkévalóságnak tűnő idő után vég