Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Nem nyitottam ki a szemem. – Mégis, mivel?
Az ajka az enyémhez ért. Enyhe nyomás, semmi több.
Aztán az ajkai újra megmozdultak, ezúttal sokkal céltudatosabban.
A keze a csípőm közelében lebegett, de nem érintett meg.
Minél lassabban csinálta, annál nehezebb volt gondolkodnom.
Ujjaim belegörbültek a lepedőbe.
A lélegzetem félúton megakadt a torkomban.
Alistair egy örökkévalóságnak tűnő idő után vég