***Hazel***

"Victor, kérlek, nézz rám," suttogtam a könnyeimen keresztül. A hangom remegett, a mellkasom szorított, a világom a szemem láttára omlott össze a köztünk lévő csendben.

Nem tette. Csak ült ott – kővé dermedten, a tekintetét valahová mögém szegezve –, mintha nem is lennék a szobában. Mintha el sem tudná viselni, hogy rám nézzen. És Istenem, ez mélyebbre vágott mindennél, amit mondhatot