168. Fejezet: Hányat?

***Victor***

Bárki, aki rámtalált volna abban a folyosón, szánalmasnak nevezett volna. Odabent hagytam életem szerelmét, összetörve és egyedül, azzal az ürüggyel, hogy levegőre van szükségem. De az igazság az volt, hogy a lábaim nem bírtak tovább vinni. Bármennyire is próbáltam eltávolodni tőle, még mindig ő volt az egyetlen úticél, amit a szívem ismert.

Így kötöttem ki itt