A parázs már mélyre süllyedt, finom, lélegző vörössel izzott.

Dante láthatóan észre sem vette a padlón kúszó hideget; a múltnak saját időjárása volt, és úgy zárult köré, mint a tél.

Magasabbra húztam a takarót a térdünkön, és ujjait az enyémekbe fűztem. Keze összeszorult, hálásan és komolyan, és egy olyan helyre meredt, ami nem ez a szoba volt.

„A háború nem harsonaszóval érkezett” – mondta végül.