Elmosolyodott. – Akkor rajta keresztül – mormogta, és az üveg annyira lehűlt, hogy láthatóvá vált a leheletem. – Ő nem utasítana el egy nőt az ajtóban.

Komolyan beszél?! Ez nem az én Dantém volt!

– Nem ismered őt – mondtam magabiztosan, némi büszkeséggel a hangomban. – Nem szánalomból nyit ajtót. Azért nyitja ki, mert emlékszik rá, mivel jár kint aludni – magyaráztam neki.

Úgy figyelt engem, ahogy