– Hogy az istenbe lehet elhagyni egy kisbabát?!

– Ó, ne már, miért az én hibám?! Sylnél hagytam!

– Én meg visszaadtam neked, mielőtt órára mentem!

– Hát, nekem is volt dolgom!

– Inkább valakid.

– Menj a francba, Nyktos. Sajnálom, hogy te ilyen álszent vagy.

– Én legalább nem vagyok egy cafka…

– ELÉG! – dördül el Kavros. Meglazítja a szorítását Zavros gallérján, és végignézi, ahogy ikertestvére a padlóra roskad. – Ez mindenki hibája. Figyelnünk kellett volna rá.

– Én tette a dolgom – mondja Kavros öccse, Syl. Zavros felé bök a hüvelykujjával. – Valaki épp csajokat fogadott a szobájában, miközben bébiszitterkednie kellett volna.

Zavros még mindig a földön ülve, védekezőn feltartja a kezét. – Figyeljetek, csak a dadus-pozícióról akartam beszélni vele – mondja. – Nem tehetek róla, hogy ilyen mellei voltak, meg azokkal a „feküdj le velem” szemeivel nézett…

– Undorító vagy – vágja rá Kavros. – Gondolsz te valaha másra is a puncin kívül?

– Igen – feleli Zavros, miközben feltápászkodik. – A farkamra.

A másik két fivér felnyög a válasz hallatán. Kavros forrong. Elviharzik Zavros mellett, vállal nekimenni a testvérének. Megáll a bölcső előtt, ahol egy kislánynak kellene feküdnie.

– Na jó, talán – de csak talán! – elaludtam, miközben vigyáztam rá – ismeri el Zavros.

– Te tényleg elviselhetetlen vagy – mondja a negyedik fivér, Nyktos.

– Mind tudjátok, mennyit sír – folytatja Zavros. – Végre befogta a száját, szóval azt hittem, alszik. Lehunytam a szemem vagy öt percre, aztán felnéztem, és már hűlt helye volt. Azt hittem, Syl megint azokkal a hátborzongató kísérleteivel nyúzza!

– Nem hátborzongatók – tiltakozik Syl. – Csak próbáltam rájönni, kiaknázhatom-e az alvó farkasát, hogy elvezessen minket az anyjához. Csak azért tartod ijesztőnek, mert te meg a farkasod még sosem beszéltetek meg semmit azon kívül, hogy kit kellene megdugni!

Zavros horkant egyet. – Rengeteg mély beszélgetésünk volt!

– Elég legyen – szól rájuk Nyktos, a legidősebb. – Nem számít, melyikőtök volt az a barom, aki elhagyta a gyereket. Az számít, hogy megtaláljuk. Csak egyéves, nem akarom, hogy egyedül legyen odakint.

– Váljunk szét – mondja Kavros, keresztbe fonva karját a mellkasán. – Nézzétek át a campus minden szegletét. Messzire nem juthatott.

– Nyktos és én elvisszük Kaelart a déli campusrészre – mondja Syl.

– Zavros és én megkapjuk az északit – egyezik bele Kavros. – Egy óra múlva találkozunk a templomnál. – A fivérek bólintanak vezetőjüknek, majd különböző irányokba iramodnak el.

Egy órával később a campuson található Valkar Szentélynél gyűlnek össze újra. A fekete márvány homlokzat csillog a holdfényben. Egy hatalmas, szőke farkas bukkan elő az erdőből, megrázza magát, majd lassan Nyktossá alakul. Hátrasimítja hosszú haját a homlokából, és a templom lépcsőjén várakozó testvére felé indul.

– Sikerült valami? – kérdezi Syl.

Nyktos megrázza a fejét. – Miután szétváltunk a déli útnál, bejártam a nyugati határt. Senki sem látta a gyereket.

– A francba – sziszegi Syl.

Két újabb farkas érkezik a templom keleti oldala felől. A sötétbarna belekap a szürkébe. Mindketten megrázzák magukat, és emberi alakot öltenek. Zavros Kaelar Thorne-on, a campus bétáján nevet, miközben Kaelar gyűlölködve néz vissza rá.

– Az isten szerelmére, Zavros – fakad ki Kaelar. – Neked semmi sem komoly?

– Csak egy szerelmi harapás volt, bébi – búgja vissza Zavros. Kaelar halk morgást hallat.

Az öt farkas közül a legnagyobb a templom mögül bukkan elő. Mély, csokoládébarna színe van, és zömökebb a másik négynél. Figyelmeztető vakkantást hallat Zavros felé, mielőtt Kavros emberi alakjává változna. Ikertestvérére mered.

– Koncentráljatok – sziszegi. Végignéz a társain. – Sikerült?

A csoport néma marad. Kavrosból alacsony morgás tör fel. Megfordul, és öklével beleüt egy közeli fa törzsébe. Az azonnal kettétörik, fülsiketítő reccsenéssel hasítva bele a levegőbe. A fa lassan megmozdul, és a földre zuhan. Kavros válla még mindig rángatózik a dühtől, miközben visszafordul a csapathoz.

– Valaki hívja a kertészeket – jegyzi meg Zavros az orra alatt. Syl finoman oldalba löki.

– Mindenhol kerestük – mondja Nyktos. – Még segélykérő üzenetet is küldtem néhány falkatagnak, hogy tartsák nyitva a szemüket. Senki nem látott semmit.

– Az Üreget néztük már? – kérdezi Kaelar.

Mind a négy testvér élesen felé fordul. Syl idegesnek tűnik. Nyktos és Zavros arcán kíváncsiság látszik. Kavros ropogtatni kezdi az ujjperceit.

– Mi van az Üreggel? – förmed rá.

Kaelar megvonja a vállát. – Nem tudom – mondja bizonytalanul. – Lehetséges, hogy az egyik Nullás kaparintotta meg a babát?

– Mint például az a dög mostohatestvéred? – vág közbe Zavros. – Az egy kész vadállat.

Kavros felvont szemöldökkel néz Kaelarra, várva a választ az ikertestvére kérdésére. Kaelar csak vállat von. Kavros arcára szórakozott, mégis töprengő vigyor ül.

– Elég dacos csaj, az biztos – teszi hozzá. – Még soha senki nem próbált megütni engem. Tapsolok a merészségének.

– Tűz van a szemében, annyi szent – horkant fel Zavros. Megtorpan. – Megmozgat bennem valami mélyet.

Nyktos rávet egy pillantást. – Rendben – mondja. – Menjünk át a campuson az Üreghez. Még ha nincs is ott a kölyök, hátha láttak valamit azok a barmok.

– Olyan gyávák mind – teszi hozzá Kaelar. – Ha láttak bármit is, harc nélkül elmondják.

– Jobban teszed, ha reménykedsz, hogy nem a nővérednél van – mondja Kavros. – Mert különben neki annyi.

Kaelar bólint. – Egyetértek. Szerintem még apám sem tudná kihúzni ebből a csávából.

Egy utolsó, egyetértő bólintással Kavros nekiiramodik, és beveti magát az erdőbe. Eltűnik a fák között, és egy pillanattal később a hatalmas barna farkas már a campuson vágtat keresztül. A többi fivér és Kaelar egymásra néznek, majd Kavros után vetik magukat. Mindegyikük farkasa kitör a bőréből, és az alfa nyomába ered.

Csak néhány pillanatba telik, mire átérnek a campuson. A rozoga ajtók előtt állnak meg. Az emberi alakok elszánt tekintettel bújnak elő a farkasformákból. Kavros félig emberi morgást hallat az ajtó felé. Belülről zárva van. Egy újabb horkantással Kavros sarkával a zárba rúg. Az darabokra törik, az ajtók pedig kivágódnak. Kavrosszal az élen az öt férfi leereszkedik az Üreg lépcsőjén a halványan megvilágított barlangba.

Kuncogás és hangfoszlányok hallatszanak a folyosó távolabbi végéből. Kavros a szája elé teszi a mutatóujját, csendre intve a csoportot. Vadászként osonnak át az Üregen. Ahogy beérnek egy világosabb terembe, a nevetés felerősödik. Minden hang elhal, amikor a fivérek meglátják az előttük lévő jelenetet. Mindannyiuk szeme tágra nyílik.

A Nullások mind körbeállják Kaelar mostohatestvérét, Vesperát. A lány karjában ott fekszik az eltűnt kisbabájuk.