Kavros egyenesen felül az ágyban, és rám néz. Szemei elnehezültek az álomtól, a haja pedig kócos összevisszaságban áll a feje tetején. Teljesen ziláltnak és végtelenül zavartnak tűnik. Megdörzsöli a szemét, és lepillant rám.

– Mi a fene? – morogja. Hangja rekedt az álmosságtól. Úgy hatol át a testemen, mint az áram.

Hátrafelé hátrálok, és talpra ugrom. – Ezt nekem kellene kérdeznem tőled! – szisze