Másnap reggel, vagyis inkább körülbelül három órával azután, hogy Zavrosszal beszéltem, Lyrával elhagytuk a szobánkat. Lyra a szokásos cserfes formáját hozta, olyan szélesen vigyorgott, hogy gödröcskék jelentek meg a pufi arcán. Én viszont úgy néztem ki, mint egy sírrabló. Az alváshiánytól már káprázott a szemem. Olyannyira, hogy a folyosón nekimentem valakinek.

„A francba, bocsánat” – morogtam. K