Vivian Vance és barátnői a Zenith Horizon Lounge VIP szobájának egyik asztalánál ültek, és tequilát ittak.

Volt egy rituáléjuk: minden vasárnap este találkoztak, hogy egy hosszú, átdolgozott hét után kieresszék a gőzt a klubban.

Független karrierista nőkként nem volt szükségük férfira ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Sőt, ők maguk is komoly támogatók lehettek volna.

A hangulat harmonikus volt. Lágy zene szólt a háttérben, miközben a diszkógömbök színes fényei csillogtak a teremben.

– Vivian, ma láttam valakit a városban, aki pontosan úgy nézett ki, mint Gavin – szólalt meg hirtelen Sloane. Hátravetette a fejét, és egy húzásra felhajtotta az italát, majd az arcát eltorzítva, az orrát ráncolva reagált a keserű ízre.

Sloane Ashford Vivian egyik legjobb barátnője volt; ügyvédként dolgozott, és saját ügyvédi irodáját vezette. Szőke haja, zöld szeme és átlagos testalkata volt.

– Nem lehetett ő, a múlt héten Metros Centralba utazott üzleti útra – felelte Vivian, miközben iPhone-ján a tőzsdei platformot figyelte. Még akkor is dolgozott, amikor elvileg a barátnőivel kellett volna szórakoznia.

Vivian munkaalkoholista volt, de megérte. Cége, a Vance Holdings virágzott, mert ő mindenki másnál keményebben dolgozott. Huszonhét évesen már megvetette a lábát az üzleti világban, cégét pedig két évvel ezelőtt vezették be a tőzsdére.

– Ennyi!! További intézkedésig elkobozom a telefonodat – mondta Lyra Sinclair, a híres zenész, majd kikapta Vivian kezéből a készüléket, és a Chanel táskájába süllyesztette. Vivian csak nyögni tudott a bosszúságtól.

Lyra magas, barna hajú nő volt, világoszöld szemmel és homokóra alakú testalkattal.

– Lyra... – próbált tiltakozni Vivian, de Lyra szigorúan ránézett.

– Nem, Vivian, ezt csinálod mindig... Csajos estét kellene tartanunk, te meg itt lógsz a telefonodon – panaszkodott Lyra, Vivian másik barátnője, Clara Montgomery pedig egyetértően bólintott.

Clara orvos volt a város legnagyobb kórházában. Alacsonyabb volt a másik három nőnél, vörös hajához pedig barna szem párosult.

– Így van, imád kijönni a klubba az antiszociális viselkedésével. Lányom, hallottad egyáltalán, hogy Sloane ma látta a pasidat a városban? – jegyezte meg Clara barna szemeit forgatva.

– Már mondtam, hogy nem ő volt, csak két nap múlva jön haza – vágott vissza Vivian, majd félrenyelte az épp felhajtott tequilát, amitől a szeme is kissé bevörösödött.

– Miért vesztegetitek rá az időt, és meséltek neki arról a tuskóról, amikor láthatóan semmit sem hisz el nektek? – kérdezte Lyra Sloane-ra és Clarára nézve, akik csak tehetetlenül megvonták a vállukat.

A szóban forgó tuskó Vivian barátja volt már tíz éve, Gavin Thorne. Egy harmincéves szívtipró (magas, jóképű, tökéletesen faragott arcvonásokkal). Alelnökként dolgozott a Vance Holdingsnál. Mivel ismerte a tulajdonost, ellentmondásos módon „ejtőernyősként” került a pozícióba.

Nem arról volt szó, hogy Vivian nem akart hinni a barátnőinek, de bízott Gavinben. Nem volt oka kételkedni... a férfi volt az első számára mindenben. Az első csók, és tőle vesztette el a szüzességét is. Ami pedig a legfontosabb: szilárdan hitte, hogy a bizalom nélküli kapcsolat kudarcra van ítélve.

Vivian nagyon szerelmes volt a barátjába – vagy legalábbis ezt hitte. Ez a szerelem olyan erős volt, hogy még minden ingatlanának és cégének társtulajdonosává is tette, mert nem akarta, hogy a férfi a státuszbeli különbségek miatt kevesebbnek érezze magát nála.

Minden lehetséges módon egyenrangúvá tette őt.

Már régóta együtt voltak, és együtt is éltek. Csak egy hivatalos dokumentum hiányzott a házasságukhoz, de Gavin még nem kérte meg Vivian kezét.

Ezért is pikpakkoltak rá a barátnői. Úgy gondolták, csak játszik vele és kihasználja, mert egy szót sem szólt a kapcsolatuk szintlépéséről.

– Komolyan aggódom, Vivian, miért nem szakítasz vele? Gyönyörű vagy és gazdag, nincs szükséged rá – tanácsolta Sloane, miközben megnyalt egy szelet citromot. A citrom jól illett a tequilához, amit úgy döntött magába, mint az üdítőt. Enyhítette a torok égését, miközben kiemelte és egyensúlyba hozta a shot ízét.

– Nem ismeritek őt. Gavin... ő igazán kedves, és nagyon szeret engem. Nem tudnék élni nélküle – válaszolta Vivian, de legbelül kérdések kezdtek felbukkanni a fejében.

„Vajon tényleg szeret? Hogyhogy nem hívott vagy írt, amióta a múlt héten elment? Ha én nem keresem, akkor semmilyen kommunikáció nincs köztünk” – nyelte le a keserűséget magában.

– Valami kemény cuccal etethetett meg, hogy ennyire megigézett... Lányom... csak nem a farka miatt ment el a józan eszed? – gúnyolódott Lyra, és elvett egy cidert a kerek asztalról.

Vivian csak szorosan összezárta az ajkait. A barátnői nem támogatták a kapcsolatát Gavinnel. Ezért sem mondta el nekik, hogy bejegyeztette őt az ingatlanai tulajdonjogába.

Teljesen kiakadnának, különösen Lyra. Ő volt közülük a legbeszédesebb.

– Na jó, elég volt, csajok. Azért jöttünk ide, hogy lazítsunk és önmagunk legyünk, ne beszéljünk a munkáról vagy a kapcsolatokról – jegyezte meg Clara, Vivian pedig hálás pillantást vetett rá, amiért lezárta a témát.

– Mit szólnátok egy tánchoz? A VIP részlegen nincs tömeg a táncparketten – javasolta Sloane, és mindannyian izgatottan felpattantak.

Laza, testhezálló ruhát és magassarkút viseltek. Senki meg nem mondta volna róluk, hogy rendkívül sikeres üzletasszonyok.

A hölgyek kis kört alkottak, és felváltva léptek be a kör közepére táncolni, ahogy épp kedvük tartotta, miközben a többiek biztatták őket.

Vivian sora következett, és épp a kör közepén táncolt, amikor hirtelen hideg futott végig a hátán, és a tarkóján felállt a szőr. Úgy érezte, valaki mereven bámulja őt. Mintha a távolból, titokban figyelnék.

A hűvös érzés végigfutott a gerincén. Abbahagyta a táncot és körülnézett, de nem látott senkit. Figyelmen kívül hagyva a furcsa érzést, visszatért a tánchoz, és vadul rázni kezdte, miközben barátnői ujjongtak.

– Úgy van, csajszikám... lejjebb, lejjebb! Azaz!

A kissé ittas Vivian a barátnői biztatására teljesen ellazult, és Sean Paul „Get Busy” című számára rázta. Ez a régi szám a fiatalkorára emlékeztette, amikor még titokban szökött ki bulizni.

Úgy mozgatta a hátsóját, mintha kocsonyából lenne, amikor a kedvenc részéhez ért a dal:

~ „Shake dat ting Miss Cana Cana, shake dat ting Miss Anabella...” ~

– Rázd meg! Ne sajnáld! Igen!! Rázd meg! Oooohhh!! – kiabálták a hölgyek izgatottan, mint a tinédzserek, és a végletekig élvezték az estét.

A nosztalgia teljesen magával ragadta Viviant a dalra, amely izgalmassá tette tizenéves korát.

…

Eközben a VIP részleg sarkában egy magas, jóképű férfi, aki körülbelül 190 centi magas lehetett, éjfekete haját pedig oldalra fésült, modern fazonra vágatta, a táncparkett felé meredt.

Drága, méretre szabott fekete öltönyében rendkívül vonzó volt, parancsoló, királyi kisugárzása pedig kiemelte őt a többiek közül. Tekintetet vonzó jelenség volt.

Szemei összevissza szűkültek a koncentrációtól, miközben mereven bámulta a vadmacskát, aki minden gond nélkül rázta magát ott a parketten. Meg sem kellett fordulnia a nőnek ahhoz, hogy tudja, ki ő.

Ennyi év után semmi sem változott: még mindig ugyanolyan gondtalan és öntelt volt, neki pedig... még mindig felállt tőle a nadrágja, csak a látványától. A férfi nem tagadhatta le, hogy a nő még mindig gyönyörű, és ahogy a múltban, most is akaratlanul elállt tőle a lélegzete.

– Szép darab – hallotta a barátja hangját a jobb oldala felől, amitől összeszűkült a szeme, és az irritáció hulláma futott végig rajta.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – tagadta a férfi, és ivott a poharából. A whiskey okozta enyhe égető érzés a torkában semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest, ami mélyen a szívébe volt temetve.

– Persze... Csodálkoztam is, miért akarsz hirtelen idejönni, amikor annyira el voltál foglalva a főhadiszállásod városba költöztetésével. Azt hiszem, most már értem – jegyezte meg a férfi barátja vigyorogva.

A férfi nem törődött vele, csak nézett tovább a táncparkett irányába.

Szeme megvillant, ahogy emlékképek cikáztak át az agyán, amiket egy ismerős szúrás kísért a mellkasában. De gyorsan elnyomta ezeket az érzelmeket.

Ujjait rászorította a pohárra, és ajkai pimasz mosolyra húzódtak.

„Visszatértem, Vivian” – mondta magában halkan a titokzatos férfi, akinek vonásai egy görög istenéhez voltak foghatók.