Másnap reggel egy hangos, határozott kopogásra ébredek. Felkelek az ágyból, magamra kapom a hálóköntösömet, és az ajtóhoz megyek. Corinne-ra számítok, bár ő nem szokott ilyen hangosan kopogni. Ehelyett a Ketrecúrnőt találom ott.

Kifejezése a szokásos módon szigorú, nem árul el sokat. Látványától egy pillanatra pánikba esem, azt gondolva, talán újra a Vérarénába visznek. Talán Roman sértésnek vette