Seraphina szemszöge

Nem tudom, meddig tart a sötétség, de nyugodt, szinte már tökéletes a maga nemében. Mintha a testem és az elmém túl kimerült lenne ahhoz, hogy egyáltalán csináljon valamit. De nem tart sokáig. Végül a dolgok megváltoznak, és azon kapom magam, hogy fák között sétálok.

A tekintetem körbejár, és minden porcikám azért sikolt, hogy ne menjek tovább, hogy ez csak egy álom, és nem kel