VOKTOR

Hátradőltem a székemben, behunytam a szemem, és hagytam, hogy a bőr nyikorogjon alattam, miközben lassan megfordultam. A szobában csend honolt – csak a városi élet egyenletes moraja szűrődött be a vastag üvegen át. Amikor kinyitottam a szemem, kopogás visszhangzott az ajtón.

– Főnök, Alex vagyok – hallatszott egy ismerős férfihang.

– Gyere be – mondtam, tekintetem az előttem lévő üvegfalra