— Juhé! Nagyapa velünk marad! — ujjongott Dahlia az étkezőasztalnál ülve.

Alaric rámosolygott, és szeretetteljesen összekócolta a haját. — Igen, marad.

— Kiscicám, kérlek, egyél többet — mormogta Voktor.

Elara felnézett rá, épp meg akarta rázni a fejét, amikor közeledő léptek zaja némította el a szobát. Minden tekintet — a szolgálólányoké is — az ajtó felé fordult, ahogy Amara belépett az étkezőbe