ELARA

Egy hónappal később

– Mőőőőő – Isadora sírása szirénaként hasított át a gyerekszobán.

– Ne, ne már megint – nyögte fel Viktor a hintaszékből, fejét a falnak döntve, szemét a tiszta kimerültségtől szorosan lehunyva.

Elmosolyodtam, bár minden porcikámban éreztem a fáradtságot, és Daxszal a karomban odasiettem. A kisfiam nyugodt volt, nagy zöld szemeivel – amik pont olyanok voltak, mint az enyé