ELARA

Egy évvel később

– Dax, nézz mamira! Nézz ide, drága kisfiam!

Ott guggoltam a hatalmas hálaadás-fa előtt (igen, most már egész évben kint hagytuk a karácsonyfát, mert Dahlia ragaszkodott hozzá, hogy ez a „családi fa”), a kamerát felemelve, de hiába próbáltam elkapni a tökéletes pillanatot.

Dax a rá jellemző nyugodt, mély tekintettel nézett rám, nagy zöld szemeivel lassan pislogva, miközben I