Evelina

Kiléptem a liftből, és utoljára még lesimítottam a ceruzaszoknyámat. Az iroda ismerős zsongása fogadott, miközben végigsétáltam a fényes padlón az asztalom felé.

Néhány korán kelő már az asztalánál ült, elmerülve a munkában, alig pillantottak fel, ahogy elhaladtam mellettük. A legtöbb fülke azonban még üresen és csendesen állt ebben a korai órában.

Az asztalom érintetlenül várt rám, Alaric