"Még egy menetet?" suttogta Sebastian Varkas, ajkai Clara Valerius fülét súrolták, hangja mély volt és gúnyos.

"Szállj le rólam..." Clara felszisszent a combjai közötti égető fájdalomtól, és eltolta magától a férfi mellkasát.

"Hát nem pontosan ezt akartad? Felhasználni a nagymamát, hogy visszakényszeríts, és eljátszhassam a kötelességtudó férjet? Rendben. Folytassuk hát. Mind ott fülelnek odakint," gúnyolódott Sebastian.

"Sebastian, te egy seggfej vagy," vágott vissza Clara, arcát elöntötte a düh és a szégyen.

"Egy seggfej? Emlékezz csak, hogyan jött létre ez a házasság! Nekem ne beszélj tisztességről." Sebastian hangja fagyos és lenéző volt. Mielőtt Clara reagálhatott volna, a férfi durván és követelőzőn az asszony ajkaira tapasztotta a sajátját.

A csók forróságot gyújtott Clarában. Az elméje elhomályosult, minden korábbi szó köddé vált, és elfelejtett ellenállni.

Sebastian gyűlölte a házasságukat. Mindössze egy nappal az esküvőjük után elhagyta Jentist, és Monarába repült a Varkas Corporation ottani kirendeltségének ügyeit intézni. Tíz teljes hónapig maradt távol, Clara pedig a jentisi elit családok körében a legfőbb gúny tárgyává vált.

Mindenki tudta, hogy Clara Sebastian szemében nem igazi feleség, csak egy bábu, aki betölti a szerepet – egy üres titulus, tartalom nélkül. Clara tudta, hogy Sebastian most is csak azért jelent meg, mert a nagymamája, Eleanor, betegséget színlelt.

Clara sokat álmodozott a nászéjszakájukról. De álmában sem gondolta volna, hogy így alakul – Sebastian minden mozdulata nyers és erőszakos volt, keserűség fűtötte, és egyáltalán nem törődött a nő érzéseivel. Clara lehunyta a szemét, a könnyek némán folytak végig az arcán.

Hajnalban a hálószoba levegője még mindig nehéz volt a szenvedély nyomaitól. Amint Sebastian kelni készült, megrezzent a telefonja.

Rápillantott a hívóra, és a hangja azonnal megváltozott, némi aggodalommal vegyült. "Selena, mi a baj? Ne sírj. Máris ott vagyok."

Clara azonnal tudta, kivel beszél. Keserű, száraz nevetés tört fel belőle. 'Úgy látszik, Sebastian képes törődni valakivel – csak éppen nem velem,' gondolta magában.

Ahogy Sebastian elindult mellőle, Clara kétségbeesetten utána nyúlt és megragadta a kezét. "Sebastian..." suttogta remegő hangon. 'Kérlek, ne menj el,' könyörgött a szívében.

Sebastian nem válaszolt. Miután teljesen felöltözött, egy fagyos, éles mondatot vetett oda neki: "Lehet, hogy mindenki Varkas asszonynak hív, de számomra soha nem leszel méltó erre a névre." Ezzel bevágta az ajtót és kiviharzott.

Nézve Sebastian távozó, rideg alakját, Clara olyan erősen szorította a lepedőt, hogy az ujjpercei elfehéredtek. Úgy érezte, a szívét kifacsarták és egy sarokba dobták.

Ott feküdt, mint egy elhasznált rongy. A szemei égtek a vörösségtől, de nem hagyta, hogy még egy könnycsepp kicsorduljon.

Amióta az eszét tudta, szerelmes volt Sebastianba; évről évre rejtegette ezt a titkos fájdalmat a szívében, összesen nyolc éven át.

Amikor a Varkas Corporation nehéz idők elé nézett, a Valerius-dinasztiával kötött házassági szövetség tűnt a kézenfekvő megoldásnak. Clara számára azonban ez a nap az álma beteljesülését jelentette: végre feleségül mehetett Sebastianhoz.

Napján, amikor felhúzta az esküvői ruháját, Clara boldogan pillantott a tükörbe. Abban a pillanatban úgy érezte, övé az egész világ. "Sebastian, tényleg a feleséged leszek," suttogta akkor.

De hamar rá kellett döbbennie, hogy Sebastian szíve mindig is másé volt – Selena Wexley-é. Ezért gyűlölte Clarát, amiért rákényszerítették erre a házasságra. Már a nászéjszakájukon magára hagyta.

És most, ismét csak nézni tudta, ahogy egy másik nő miatt elviharzik.

'Sebastian, tényleg elfelejtetted azokat a szavakat, amiket egykor mondtál nekem? Megesküdtél, hogy feleségül veszel, miért törölted ki mindezt a szívedből?' Clara mellkasa összeszorult a keserű gondolattól. Az után az éjszaka után nem látta többé Sebastiant.

*****

A Jentisi Orvosi Központban az orvos kedvesen mosolygott Clarára. "Valerius kisasszony, gratulálok. Ön várandós, körülbelül az ötödik hétben jár. Pihenjen sokat, és jöjjön vissza a tizenkettedik héten, hogy megnyithassuk a kiskönyvét és elvégezhessük a teljes kivizsgálást."

Clara a kezében szorongatta a leletet, a szíve az izgalom és az aggodalom különös elegyétől vert. 'Vajon Sebastiant egyáltalán érdekelni fogja ez a baba?' futott át rajta a bizonytalanság mardosó érzése.

Miután elhagyta az orvosi szobát, keresett egy csendes sarkot, hogy felhívja Sebastiant. Éppen ekkor két nővér ment el mellette.

"Az igazgató éppen most küldte fel Dr. Corvust, hogy végezzen el egy terhességi vizsgálatot Selenánál. Úgy látszik, a pletykák igazak – Selena már két hónapos terhes Varkas úr gyerekével," suttogta az egyik nővér izgatottan.

"Ne pletykálj már! Varkas úr nem nős véletlenül?" vágott vissza a másik.

"Mondom neked, teljesen biztos. Saját szememmel láttam Varkas urat az emeleten Selenával, éppen az előbb," erősködött az első.

"Hát, a gazdagok a saját szabályaik szerint élnek. A házasság nekik semmit nem jelent. Itt van ez a férfi, és nyíltan gyereket vár egy másik nőtől. Komolyan sajnálom az igazi Varkas asszonyt," mormogta a második nővér.

"A házasság nem sokat ér, ha csak egy hideg, szeretetlen egyezség az egész. Őszintén, most, hogy Selena babát vár, lefogadom, hogy előbb-utóbb jön a válás," mondta az első.

"Az biztos. Mindenki tudja, hogy Varkas úr az esküvő másnapján lelépett a városból. Úgy tett, mintha az új felesége nem is létezne," horkantott fel a második.

Clara ott állt a fal mellett, és végighallgatta a beszélgetést. Ujjai fehéredésig szorították a telefont.

Miután a nővérek végre elmentek, erőtlenül a falnak támaszkodott, mintha minden életerő elszállt volna belőle. Ajkába harapott – ami sápadt és vértelen volt –, hogy visszatartsa az érzelmeit. Minden elhangzott szó késként döfött a szívébe.

Clara remegő kézzel érintette meg a hasát, hangja lágy volt és vágyakozással teli. "Reméltem, hogy ha te megérkezel, talán egy nap végre elfogad minket."

Aztán így gondolta: 'De ez csak egy bolond álma. Selena már Sebastian gyermekét hordja a szíve alatt. Hogy is érdekelhetném én őt, vagy a bennem növekvő élet?'

'Ha ma nem lett volna hirtelen szédülésem és hányingerem, sosem sejtettem volna, hogy terhes vagyok. És most a sors úgy hozta, hogy pont itt, a kórházban halljam meg az ő "boldog hírüket".'

Amint Clara kilépett a kórházból, finom szemerkélő eső érte az arcát. Felemelte a fejét, abban bízva, hogy az eső talán némi megnyugvást hoz, de csak még több hideget érzett.

A borús, szürke égbolt mintha ránehezedett volna a mellkasára, elzárva minden melegséget, és a szívét még hidegebbé, még feszültebbé tette, mint korábban.

Clara a táskája mélyére rejtette a leletet, majd a volán mögé ült és elhajtott. Egy órával később megérkezett az Argent Cove-ba – abba a házba, amelynek az esküvőjük után az otthonuknak kellett volna lennie.

"Varkas asszony, megjött," üdvözölte melegen Greta, a házvezetőnő, miközben elé sietett.

Clara elmosolyodott, és így válaszolt: "Igen. Ma kihagyom a vacsorát. Kicsit kimerültnek érzem magam. Felmegyek pihenni."

Greta aggódva méregette. "Biztosan jól van? Olyan hideg a keze."

Clara megrázta a fejét, és gyengéden megveregette Greta kezét. "Semmi baj, tényleg jól vagyok. Csak Eleanor nagymamának ne említsd, rendben? Most felmegyek."

Amint Clara felért a főhálószobába, újabb szédülés és hányinger hulláma tört rá. A fürdőszobába sietett, térdre rogyott a vécé előtt, és tehetetlenül öklendezett.

Kicsivel később, ahogy kijött a fürdőből, megszólalt a telefonja. A legjobb barátnője, Maya Yarrow hívta. Maya hangja tele volt huncutsággal, ahogy ugratta: "Clara, hallom, a drága férjed újra az országban van."

Clara fáradtan dörzsölte a halántékát. "Igen, körülbelül egy hónapja jött vissza."

"Gyorsan nézd meg a telefonodat. Küldtem neked néhány hírt. Nem akarom, hogy sötétben tapogatózz," mondta Maya.

Clara nem értette, Maya miért olyan zaklatott. Miután letették, az ágyra dőlt, és megnyitotta az üzenetet.

A szalagcímek vakítóan villogtak a szeme előtt: [Éjszakai randevú: Sebastian, a Varkas Corporation vezérigazgatója és Selena, a pénzügyi híradós], [Sebastiant és Selenát közös lakásuk felé menet látták], [Sebastian és Selena három hónapos monarai kiruccanása].

Minden cím alatt képek voltak Sebastianról és Selenáról, amint együtt mutatkoznak, sőt, még monarai nyaralásukról is közöltek fotókat. Clara még sosem látta Sebastiant ilyen gyengédnek. Még mosolygott is – ez egy olyan oldala volt, amit Clara sosem ismerhetett meg.

Clara minden egyes fotóra ráközelített, újra és újra végignézte őket. Éles, elmondhatatlan fájdalom hasított a mellkasába. Ahogy ezeket a vakító képeket nézte, végre tudatosult benne: az egész hónapban, mióta Sebastian hazatért, Selenával osztotta meg az életét.

Clara lezárta a telefont, és egyetlen könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a képernyőre. Sokáig ült ott csendben, kavargó gondolatok között.

'Ha így állnak a dolgok, talán hagynom kellene, hogy ti ketten együtt legyetek, és végre magamnak is békét adjak,' mondta végül magának.