Kaelen odasétált, és leült vele szemben, a szeme huncutul csillogott. – Vespera, csak nem tudtad, hogy itt vagyok, és idáig utaztál, csak hogy utánam vessd magad?

– Talán pont te vagy az, aki engem követ. Miért vagy itt? – Vespera dacos pillantást vetett rá. „Mintha én valaha is keresni akarnám őt” – gúnyolódott magában.

Kaelen felvonta az egyik szemöldökét, majd elmosolyodott, láthatóan elégedett