A férfi olyan őszintének tűnt, hogy Vespera elméje egy pillanatra teljesen kiürült.

Lehunyta a szemét, hangja pedig még jegesebbé vált. – Az én utam olyan, amit egyedül járok.

Ezután Vespera csak az ételére koncentrált, és egyetlen pillantásra sem méltatta a férfit.

Kaelen halkan felsóhajtott, mélyen elrejtve magában a keserűséget, kifelé azonban továbbra is tökéletesen nyugodtnak tűnt.

– Egy ekko