A halvány sárga fényt égő füstölő illata itatta át, a levegő pedig megdermedt a feszültségtől.

Nara Vance – akit mindössze egy áttetsző hálóing fedett – az ajtónak szegezve találta magát, miközben Kaelen Kardos keze a torkára fonódott.

– Nara – suttogta mély, sötét hangon. – Ma éjjel az enyém vagy.

A férfi közelebb hajolt.

A 188 centiméteres magasságával Kaelen úgy tornyosult fölé, hogy a lány még apróbbnak, még sebezhetőbbnek tűnt alatta.

Mielőtt egyetlen szót is szólhatott volna, a férfi ajka az övére tapadt, elrabolva a lélegzetét.

Nara felhajtotta a fejét, és tekintete találkozott a férfi szemében égő tűzzel. Kaelen ádámcsutkája alig néhány centire rezzent meg az ajkától, és minden egyes sóhajtása, amely a lány bőrét érte, pirulásra és remegésre késztette.

Ez volt az ötödik évfordulójuk. A szeretettől túláradva csókolt vissza – szenvedélyesen.

Szövet szakadt. Lélegzetük egymásba gabalyodott. A feszültség egyre jobban a tetőfokára hágott.

Épp amikor eggyé váltak volna, Kaelen telefonja megcsörrent.

Azonnal felbosszantotta magát, de azért felvette.

Nara halkan zihálva pillantott a kijelzőre: Falco – Kaelen legjobb barátja.

– Kaelen, teljesen elment az eszed? Te…

– Átváltok frácra. Ez most tényleg nem a legalkalmasabb pillanat.

Kaelen azonnal nyelvet váltott.

Egy pillanatnyi csend következett, majd Falco hangja folyékony idegen nyelven szólalt meg:

– Tényleg feleségül vetted Shayát? Mi a fenét gondoltál? Öt éve majdnem meghaltál egy utcai autóversenyen, hogy megmentsd. Ő meg faképnél hagyott, emlékszel? Lelépett külföldre egy másik pasival! Azóta egyik barátja volt a másik után – soha a büdös életben nem érdekelted! Te meg feleségül veszed?

Nara megdermedt.

Bár idegen nyelven hangzott el, minden egyes szó tökéletesen értelmet nyert. Az elméje automatikusan fordította.

Szeme tágra nyílt.

A forróság még mindig ott parázslott a bőrén, de a szíve jéggé fagyott.

Kaelen nem vette észre. A hangja őrjítően nyugodt maradt.

– Shaya rákos. Nincs sok ideje hátra. Az volt az utolsó kívánsága, hogy menjen hozzám feleségül – hogy tisztességesen lezárjuk az első szerelmünk történetét. Azt mondta, nekem tartozik a legtöbbel az életben. Nem hagyhatom, hogy megbánással telve haljon meg.

– És Nara? – vágott vissza Falco. – A baleseted után egy percre sem mozdult mellőled. Minden áldott nap ápolt, mindent megadott neked, amije csak volt. És most azt akarod, hogy rájöjjön, ő a szerető? Hogy a fenébe kellene ezzel együtt élnie?

Falco dühe nem hatotta meg.

– Nem fog rájönni – mondta Kaelen jéghidegen. – Amíg mindenki tartja a száját, sosem fogja megtudni. Ha Shaya elment, elveszem Nárát.

Falco következő kérdése éles vágásként hatott.

– És te komolyan elhiszed, hogy Shaya rákos?

Kaelen ekkor elvesztette a türelmét.

– Elég ebből. Tudom, mit csinálok.

Letette.

Kaelen visszafordult hozzá, készen arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták – de Nara eltolta magától.

– Én… nem érzem jól magam.

Karjait a derekára fonta, teste remegett, az arca krétafehér volt.

Kaelennek persze fogalma sem volt róla, hogy az elmúlt hat hónapban titokban három idegen nyelvet sajátított el tökéletesen – köztük a frácot is. Soha nem volt oka használni.

Egészen idáig, amikor is ma éjjel a férfi épp ezen a nyelven zúzta darabokra a szívét.

Az ötödik évfordulójukon.

Látva őt ebben az állapotban, Kaelen arca őszinte aggodalomtól lágyult el.

– Mi a baj? Akarod, hogy bevigyelek a kórházba?

A hangjában bujkáló aggodalom nem tűnt megjátszottnak, és ettől a lány szíve csak még fájdalmasabban szorult össze.

Hogy törődhet vele ennyire… miközben titokban valaki másnak a férje?

Épp vissza akarta utasítani, amikor a férfi telefonja pittyent egyet: WhatsApp értesítés érkezett.

Kaelen rápillantott. – Valami közbejött az irodában. Azonnal intézkednem kell. Próbálj meg pihenni. Ha még mindig rosszul vagy, hívj – és beküldök valakit, aki elvisz a kórházba.

Nárának alig volt ideje bólintani, a férfi már fel is kapta a ruháit, és kifelé indult az ajtón.

A lány némán nézte, ahogy elmegy.

Csak miután Kaelen eltűnt a folyosó végén, kezdtek el végre hullanak a könnyei.

Látta az üzenetet.

Shayától jött.

„Kaelen, fájdalmaim vannak. Kérlek, gyere.”

Nara olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy a körmei a tenyerébe vájtak.

Úgy érezte, mintha valaki egy hatalmas lyukat vájt volna a mellkasába.

A könnyek elhomályosították a látását, miközben a rég eltemetettnek hitt emlékek ismét a felszínre törtek.

Születésekor elcserélték, és a Vance család nevelte luxusban tizennyolc éves koráig – amikor is végre megtalálták az igazi Vance lányt, Shayát, és hazavitték.

Akkor vált Nara élete rémálommá.

Shaya gyűlölte őt – őt hibáztatta, amiért „ellopott” tizennyolc évnyi szeretetet. Követelte, hogy Nárát zárják be egy sötét, levegőtlen alagsorba.

Az a nyirkos padló és az a penészes sarok lett az egész világa.

Shaya beteges mosollyal az arcán járt le hozzá, és gonosz örömmel korbácsolta meg. Minden egyes csapás büntetés volt a „bűnért”, hogy valaha is szerették.

Az örökbefogadó szülei pedig – akiknek meg kellett volna védeniük – szemet hunytak efölött, csak hogy a vér szerinti lányuk kedvére tegyenek.

Nara éjszakáról éjszakára a sarokban kuporgott, a fájdalomtól remegve nyelte vissza a zokogását, mert a sírás miatt Shaya csak még keményebben ütött.

Egy évvel később végre adódott egy apró lehetőség, és egy óvatlan őr mellett elosonva, remegő lábakkal kimenekült az alagsorból.

Nem jutott messzire.

Zúzódásokkal borítva, véresen, félig öntudatlanul esett össze egy látogatóba érkező vendég lába előtt…

Kaelen lába előtt.

A férfi úgy tűnt számára, mint a sötétséget áttörő fénysugár.

Magával vitte. Megmentette.

Megígérte, hogy megvédi, és ezentúl ő lesz a családja.

Tudta, min ment keresztül. Ezért óvta meg a Vance családtól, és soha többé nem engedte, hogy találkozzon velük.

Az évek során pedig beleszeretett a férfiba – sokkal mélyebben, mint azt valaha is szerette volna.

Aztán egy nap Kaelen hirtelen ragaszkodni kezdett hozzá, hogy induljon egy utcai autóversenyen. Senki sem tudta lebeszélni róla.

Mire Nara tudomást szerzett róla, már megtörtént a baleset – kritikus sérülésekkel, kómában feküdt. Az orvosok azt mondták, talán sosem ébred fel.

A Kardos család befolyásos volt; Kaelen elvesztése nem tette volna tönkre őket.

De Nárának nem volt senki mása.

Csak ő.

Mindenét arra tette fel, hogy megmentse – éjjel-nappal ápolta, és csodadoktorokat kutatott fel.

Végül talált egyet – egy megfoghatatlan doktort, akiről azt pletykálták, hogy valódi csodákra képes.

De magas árat kért.

Brutálisan magasat.

Nara valami elképzelhetetlenül értékes dolgot áldozott fel, hogy megmentse Kaelen életét.

A férfi túlélte.

Nem egészen egy évvel később Kaelen átvette a Kardos Global teljes irányítását, és ő lett a vezérigazgató.

És azt mondta neki, hogy az ötödik évfordulójukon feleségül veszi.

Ám pont azon a napon, amikorra a lánykérést ígérte…

Helyette feleségül vette Shayát.

Nara soha egyetlen percre sem tudta volna elképzelni, hogy elhagyja.

De most, hogy tudta az igazságot, soha nem lesz a második nő.

Főleg nem Shaya mellett.

Letörölve a könnyeit, Nara elővette a telefonját, és tárcsázott egy számot.

– Elfogadom a Vindex International muricai képzési ajánlatát. Elhagyom Kaelent. Végleg.