Archer pislogás nélkül meredt Sloane-ra.

A sokk, hogy itt látja őt, teljesen megnémította.

Azt hitte, a lány már rég halott.

Az volt az utolsó dolog, amire számított, hogy Sloane-t itt, az Obszidián Fogyatkozás falkában látja viszont, épen és egészségesen.

Blair élesen megtorpant Archer mögött. Ő sem hitt a szemének.

…Sloane ÉL?

Hogyan lehetséges ez egyáltalán!

Azoknak a kóboroknak már hat hónappal ezelőtt végezniük kellett volna vele. A húsának és csontjainak már rég el kellett volna rohadniuk a föld alatt!

Még ha valahogy sikerült is elmenekülnie a kóborok elől, hogy került ide? Ilyen lenyűgözően és nemesen fest… szinte mint egy igazi hercegnő!!!

Blair légzése felgyorsult, ahogy a gyűlölet és a féltékenység hulláma öntötte el a mellkasát.

Hirtelen egy lépést tett előre, ujjával Sloane-ra mutatott, és felvisított:

– Te álnok dög! Hogy mertél ide besurranni?!

A folyosó két oldalán őrt álló harcosok odafordultak, tekintetük hideg és zord volt.

Sloane felvonta a szemöldökét. – Én? Besurranni?

– Ha nem surrantál be, akkor mégis hogy kerültél ide! – kiáltott rá élesen Blair. – Ez a parti csak az Alfáknak és a nemeseknek szól! Te pedig csak egy alacsonyrendű, mocskos közember vagy! Egy közember, akit az Alfám elutasított, és végül a kóborok szajhája lett…

Sloane szeme jegesen összeszűkült.

A körülöttük álló harcosok megszorították kardjaik markolatát, és megindultak Blair felé.

Blair azonban nem vette észre a közeledő veszélyt.

Még mindig Sloane-t szidalmazta:

– Hány kóbor feküdt fel rád, mi?! A helyedben én már rég végeztem volna magammal a szégyen miatt! Hogy mered megmutatni az arcodat egy ilyen rangos eseményen! Te undorító cafka…

CSATT!

Sloane egy csattanós pofont mért Blair arcára, majdnem a földre kényszerítve őt.

– Ne emeld fel a hangod előttem – sziszegte Sloane megvetően. – És végképp ne nevezz cafkának. HALLOTTAD?

Blair a pofon nyomával az arcán tántorodott hátra, elszörnyedve. Még Archer is döbbentnek tűnt.

Sloane olyan határozatlan és gyenge volt, amikor még az Ezüst Penge falkában éltek.

Soha nem vágott vissza senkinek – nemhogy pofont adjon!

Mi változtatta meg ennyire?!

Blair reszketett a sokktól és a szörnyűségtől. Kihúzta magát, és Sloane-ra üvöltött:

– Te… te megütöttél?! Hogy merészeled, te hitvány közember…

Hirtelen a harcosok megragadták a karját. Szigorú arccal térden rúgták, amitől Blair lába megrogyott, és a földre kényszerült.

– Megmentetek?! – küzdött Blair a harcosok vaskezű szorítása ellen. – Archer Alfa kísérője vagyok, ti idióták! Erőszakot alkalmaztok az Ezüst Penge falka jövőbeli LUNÁJÁVAL szemben!

– Engedjék el.

Archer megszólalt, és komoran meredt az őrökre. – Blair velem van. Ő is az önök vendége!

Sloane halkan felkuncogott, majd megkérdezte a kísérőt, aki Archert és Blairt idevezette: – Ellenőrizte a meghívójukat?

A kísérő meghajolt, és alázatosan válaszolt: – Archer Alfa neve szerepel a listán.

– Csak az övé? És ez a nő? – Sloane Blairre pillantott, aki még mindig a földön térdelt.

– Az ő nevét nem láttam – felelte a kísérő.

– Süket vagy, te barom? Mondtam már: Archer Alfa hívott meg! – kiáltott Blair, majd Archer felé fordult, szemei azonnal megteltek könnyel. – Archer, szerelmem, hagyni fogod, hogy így bánjanak velem…?

Archer jeges tekintettel nézett Sloane-ra. – Engedd el Blairt. És akkor hajlandó vagyok eltekinteni ettől.

Sloane halkan felnevetett.

…Eltekinteni ettől?

Ez nem az Ezüst Penge falka volt, ő pedig már nem az ő Lunája és társa. Archernek itt nem volt joga ilyen hatalmaskodón és leereszkedően viselkedni!

Sloane figyelmen kívül hagyta Archer fenyegetését, a harcosokhoz fordult, és hideg hangon így szólt: – Ez a falkagyűlés nem engedélyezi a kísérők számára a „plusz egy főt”. VEZESSÉK KI EZT A NŐT INNEN!

Az őrök egy pillanatig sem haboztak, rárontottak Blairre.

Blair élesen felkiáltott, arcát eltorzította a düh és a rettegés.

Nem értette! Miért engedelmeskednek az Obszidián Fogyatkozás falka harcosai Sloane-nak?

Sloane… Sloane csak egy közember! Gazdag családba született, de Mr. és Mrs. Sterling kitagadták!

Hogy lehet Sloane-nak ekkora befolyása az Obszidián Fogyatkozás harcosaira?

Mi a fene történt az elmúlt hat hónapban?

– Ha én nem lehetek itt… – visította hirtelen Blair, próbálva szabadulni az őrök szorításából, de hiába: – …akkor te mit keresel még mindig itt? Te sem szerepelsz semmilyen meghívón!

Sloane megforgatta a szemét. Épp magyarázni készült, amikor egy mély hang szólalt meg a háta mögül:

– Dehogynem.

Mindenki megfordult.

Egy jóképű férfi jött le a lépcsőn. Szemeit összeszűkítve, komoran meredt Archerre.

– Leander Alfa!

Az összes harcos és szolga egyszerre hajolt meg előtte.

Leander odaért, éles tekintetét Archerre szegezte, és azt mondta: – A szeretőd tiszteletlenül bánt Sloane-nal. Bocsánatkérést várok tőle. Itt és most. Különben az Ezüst Penge falka repül az idei Éves Gyűlésről.

A folyosóra síri csend telepedett.

Leander ki akarja rúgni Archert a gyűlésről! Ez megdöbbentő volt, hiszen az Ezüst Penge a világ öt legnagyobb falkájának egyike!

De Leander még Archernél is hatalmasabb volt, és ő volt az idei gyűlés házigazdája. Így kétségtelenül megvolt hozzá a joga.

– Ezt most komolyan gondolja, Leander Alfa? – csikorgatta a fogát Archer, arcán düh látszott. – Sloane ütötte meg először Blairt. Blair pedig a szeretőm, nemesi származású, míg Sloane csak egy közember. Ha valakinek bocsánatot kell kérnie, az Sloane, nem pedig Blair…

– Közember?!

Leanderből kitört a nevetés.

– Ki mondta, hogy Sloane csak egy közember?

Egyik karjával átkarolta Sloane-t, magához húzta, és elmosolyodott:

– Hölgyeim és uraim, ismerjék meg a húgomat, az Obszidián Fogyatkozás falka egyetlen hercegnőjét: Sloane Valeriust!