Viktor szemszöge

Olyan gyorsan rohantam át az erdőn, ahogy csak bírtam, mancsaim alig érintették a talajt, a szívem az adrenalintól dobolt, miközben Zarek szavai újra és újra visszhangoztak az elmémben:

„Hé, kis Viktor. Nálam van a társad. Biztonságban van… egyelőre. De ha élve akarod látni, kövesd az illatát, és találkozzunk tizenöt perc múlva. Egy perc késés, és meghal.”

Nála volt Valerie. Nála