A félelemtől remegő Jax fenyegetően felkiáltott: "Akkor a feleségedet is magammal viszem a pokolba!"

Killian sosem volt az a fajta, aki enged a fenyegetéseknek, és gyilkos fény villant a szemében.

Hirtelen hét puskalövés hangja hasított bele Elara fülébe.

A teste hevesen megrázkódott, majd a sokktól megdermedt, miközben szorosan lehunyta a szemét. Érezte, ahogy a vér az arcára fröccsen.

Abban a pillanatban keserűen ironikusnak tűnt magát Killian feleségének nevezni.

Killian azért jött, hogy megmentse az itt rekedt áldozatok ezreit, nem pedig őt. Így aztán nem bánta volna, ha véletlenül őt is megöli.

Elara érezte, ahogy a szíve fájdalmasan összeszorul. Képtelen volt elviselni a rettegést, összeesett, és elvesztette az eszméletét.

A Citadella Valerion legnagyobb fegyvergyártó bázisa volt, elképesztő fegyverzettel ellátva.

"Ne!"

Egy rémálom riasztotta fel Elarát. Szeme kipattant, és arra eszmélt, hogy úszik az izzadságban.

Halkan zihált, és körülnézett.

Tekintete hamarosan egy nőre esett, aki az ágya mellett állt. A nő arca művi volt. Ártatlanságot színlelt, miközben egy tálcát tartott a kezében egy pohár meleg vízzel és némi étellel.

"Felébredtél? Kil kért meg, hogy hozzak neked valami ennivalót" – mondta közömbösen Genevieve.

"Köszönöm" – válaszolta halkan Elara, miközben a könyökére támaszkodva feljebb tornázta magát. Gyengének érezte magát, miután egy egész napon át nem evett semmit.

Genevieve válaszul gúnyosan elmosolyodott. "Kár, hogy nem érdemled meg."

Hátra lépett egyet, a földre vágta a tálcát, majd ő maga is a földre vetette magát.

Hangos csörömpölés hallatszott, Genevieve pedig könnyek között felkiáltott: "Au!"

Elara megdermedt a döbbenettől.

Az ajtó azonnal kivágódott, és Killian lépett be a szobába.

Arckifejezése megkeményedett, amikor meglátta Genevieve-t a padlón.

Killian beosztottja, Rowan Huxley állt mellette.

Killian odasétált Genevieve-hez, és felsegítette. "Jól vagy?"

Genevieve lehajtotta a fejét, és szánalmas arckifejezést öltött. "Elara nem kért semmit, de én folyamatosan erőltettem, hogy egyen valamit. Az én hibám, hogy kárba veszett az étel, és koszos lett a padló."

"Bízd ezt rám. Menj és pihenj le" – mondta gyengéden Killian.

Genevieve bólintott. Mielőtt elment volna, megfogta Killian kezét, és lágyan emlékeztette. "Kil, ez az én hibám, úgyhogy ne haragudj rá."

Killian válaszul bólintott.

Elara egy csipetnyi undorral figyelte Genevieve ügyetlen színjátékát.

A szoba hamar elcsendesedett, miután Genevieve kiment. Killian tekintélyt parancsoló jelenléte miatt a szoba hidegebbnek és fojtogatóbbnak tűnt. Elarát mindez még idegesebbé tette.

Killian fölé magasodott, és hideg, távolságtartó tekintettel nézett rá. "Mire fel ez a hiszti?"

Elara tudta, hogy a férfi sosem hinné el, hogy a nő, akit szeret, csak megjátszotta magát. Mégis erőtlenül védekezett: "Nem csináltam semmit."

Killian arckifejezése még hidegebbé vált, és komolyan így szólt: "Nem fogom annyiban hagyni, ha még egyszer így bánsz Genevieve-vel."

Szavai ostorként csaptak le rá, és a gyötrő fájdalomtól azonnal könnybe lábadt a szeme.

Lassan lehajtotta a fejét, nem akarva, hogy a férfi lássa a kétségbeesését.

Egy pillanat múlva azt suttogta: "Mr. Sterling, fogalmam sem volt arról, hogy a nagyanyja miatt kényszerült feleségül venni.

"Azt mondta nekem, hogy kedvel engem, én pedig úgy gondoltam, hogy ön mellett jó lenne leélni az életemet. Ezért egyeztem bele ebbe a házasságba. Azonban úgy tűnik, tévedés történt."

Elara szíve hevesen vert, de úgy tett, mintha közömbös lenne. "Ön valójában mást szeret. Ráadásul korábban úgy tüzelt, hogy egyáltalán nem érdekelte, engem is eltalál-e. Semmi okunk arra, hogy benne maradjunk egy ilyen házasságban."