*Elora*

Egyedül kellett lennem.

Se Slo. Se Kaelen. Még Rowan sem.

Főleg nem Rowan.

A bűntudat súlyosan ült a torkomban, élesen és sűrűn, mint egy lenyelt penge. A kóbor halála. Az ájulások. A hang, ami úgy suttogott a bőrömön át, mintha a tulajdona lennék. Nem tudtam senki szemébe nézni és úgy tenni, mintha nem lennék az összeomlás szélén.

Így hát hajnal előtt elosontam.

Senki sem vette észre. Vag