*Kaelen*

A völgy peremén találtunk rá, ahol a fák vonala fogyni kezdett, és a föld egy füsttel teli, sötét mélységbe bukott alá. Úgy gömbölyödött a földre, mint amit az égből ejtettek le – behúzott térdekkel, szorosan összefont karral, arccal a talaj felé.

Vékony aranyfonalakban szivárgott a láng a hátából, lassan gomolyogva, mint a gőz egy megrepedt tűzhelykőből. Nem égette meg a mohát. Nem gyújt