*Kaelen*

Pontosan ott találtam Valeriust, ahol számítottam rá: egy hosszú, összetört kőtömb fölé görnyedve, amely egykor asztalként szolgált, mélyen a tábor szélén álló romos könyvtár hátuljában. Kabátja kormos volt, egyik ujját a könyöke fölé tűrte, vénái sötétlettek az ideiglenes bűbájok maradványaitól. Ujjai gyorsan mozogtak egy pergamentöredéken, tolla úgy rángott, mintha inkább az izommemória