Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

*Elora*

Az álom csenddel kezdődött.

Nem azzal a fajtával, ami egy hosszú csata után jön el, nem a lélegzet, a föld és a mágia halk neszével, amit már megtanultam értelmezni. Ez a csend nehezebb volt. Állott. Mintha az idő visszatartotta volna a lélegzetét, és elfelejtett volna kilélegezni.

Mentem, bár nem emlékeztem rá, hogy felálltam volna. Mezítelen talpam alatt kő porladt – kopott, repedezett t