6. fejezet – Ennyire fél tőle, hogy beleszeretek?

Elara szíve borzalmasan fájt, mintha valaki épp most döfött volna bele egy tőrt.

Mély levegőt vett, és megpróbálta elfojtani a benne feltörő keserűséget. Kinyitotta a szemét, és játékosan Alaricra nézett. „Mr. Kingsley, ennyire fél tőle, hogy beleszeretek?”

Alaric félrehajtotta a takarót, és kikelt az ágyból, feltárva izmos testét.

Aztán aprólékosan felöltözött, és lenézett az ágyban fekvő Elarára. „Elara, nem szabadna belém szeretned. Rejtsd el ezt az úgynevezett szerelmedet, különben megfontolom, hogy hamarabb véget vessek a házasságunknak.”

Elara kikelt az ágyból, Alarichoz lépett, és átfonta karjával a férfi erős derekát.

„Mr. Kingsley, nem gondolja, hogy túlságosan könyörtelen? Bármi is legyen, még mindig a felesége vagyok. Nem tudna nekem hazudni egy kicsit?” – kérdezte, hangja úgy csengett, mintha a sírás szélén állna. Alaric megtorpant az inge gombolása közben; azt hitte, hogy Elara, akit általában semmi sem zökkent ki a nyugalmából, tényleg elsírta magát.

Hirtelen egy kis bűntudat ébredt benne. Ám amikor megemelte a nő állát, csak a ragyogó mosolyát látta. Egyáltalán nem tűnt szomorúnak.

Megszorította az állát, és így szólt: „Amíg engedelmes maradsz, és nincsenek hátsó szándékaid, addig hagyom, hogy még egy ideig Mrs. Kingsley maradj. Ami a pénzt illeti, biztosan jól fogok bánni veled.”

Elara odahajolt, és gyengéden megharapta a férfi állát. „Mr. Kingsley, ne aggódjon. Ön nem olyan valaki, akire én pályázhatnék. Csak vicceltem az előbb.”

„Helyes, hogy tudod” – felelte Alaric.

Kedvelte Elara nem törtető természetét. Azért választotta feleségül, mert hasonlított Genevieve-re. Másodsorban pedig azért, mert pénzéhes volt. Az olyan anyagias nőkkel, mint ő, volt a legkönnyebb bánni, ezért vette el minden aggály nélkül. Az elmúlt négy évben az engedelmessége volt az, amivel a leginkább elégedett volt.

Még mindig az állát szorongatva folytatta: „Légy jó kislány. Már megkértem az ügyvédet, hogy készítse el a válási szerződést. Jövő héten csak be kell jönnöd az irodába, és aláírnod. A válás után bőségesen kárpótollak majd.”

Elara elmosolyodott. „Nos, akkor előre is köszönöm, Mr. Kingsley.”

A férfi megcsókolta az ajkait.

Miután mindennek vége lett, Elara Alaric karjaihoz bújt, és így duruzsolt: „Mr. Kingsley, bevinnél a fürdőszobába zuhanyozni, kérlek?”

Bár Alaric a hátát simogatta, és úgy tűnt, nagyon élvezi a helyzetet, hidegen elutasította: „Kicsit fáradt vagyok. Zuhanyozz le holnap reggel, ha felébredsz. Most csak aludj.”

Csalódottság villant át a nő szemében. Négy éve ismerte Alaricot, és a férfi számára ő soha nem a felesége, hanem csak egy eszköz volt.

Alaricot a legkevésbé sem érdekelték Elara gondolatai, és röviddel ezután elaludt.

Elara kiment a fürdőszobába, és hosszan fürdőzött. Lemosva magáról a fáradtságot, törölközőbe csavarodva lépett ki a helyiségből.

Az ágy mellett állva nézte Alaricot, arcán összetett érzelmek tükröződtek.