Harper

Ahogy kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, ő megelőzött.

– Akarsz táncolni?

A kérdés lágyabban érkezett, mint vártam, majdnem hétköznapi módon – de a szemében valami egyáltalán nem volt hétköznapi. Valami összpontosított volt benne, várakozó, szinte éhezett a válaszomra.

Egy másodpercig nem tudtam, mit mondjak. Az agyam leblokkolt. A mellkasom elszorult. Pánikomban a vállam felett hátran