Harper

Csak ringatóztunk tovább, testünk éppen annyira simult össze, hogy minden apró mozdulat szikrát vessen. Keze biztosan pihent a derekamon, vezetett, tartott, mégis valahogy minden lélegzetvételt nehezebbé tett.

Declan szeme az enyémen maradt – rendíthetetlen, sötét, éhes módon, amit próbált titkolni, de abszolút kudarcot vallott.

És aztán...

a tekintete az ajkaimra siklott.

Lassan.

Szándékos