Harper

Bennakadt a lélegzetem.

Nem felhorkantam, nem is akadozott.

Csak… megállt.

„Azzá válsz, aminek a védelméért ő meghalt.”

A szavak úgy telepedtek a kamrára, mint a lehulló hamu – némán, fojtogatóan, figyelmen kívül hagyhatatlanul.

– De ő nem halott – suttogtam rekedten. – Az anyám él. Azt mondta, már nincs a gyülekezettel – nem azt, hogy… –

A vezető felemelte az egyik ujját.

A mozdulat lágy v