Celine

Az év csendesen telt el.

Nem békésen – a titkolózásban soha semmi sem volt igazán az –, de rendületlenül, mint a folyó, amely követi az útját, bármennyi kő próbálja is eltéríteni. Az életem olyan zökkenőmentesen oszlott két világra, hogy néha elfelejtettem, melyikben is állok. Nappal az északi gyülekezet Celine-je voltam: kötelességtudó, összeszedett, óvatos a mágiájával. Éjszaka, vagy néha