Celine

Sokáig ülök ott azután is, hogy az ajtó bezárult, hallgatom, ahogy a visszhang belehal a kőbe.

Semmi sem jön, ami megmagyarázná.

Semmilyen értelem nem születik. Semmilyen megértés nem érkezik késve és bocsánatkérően. A szoba pontosan az marad, ami – túl meleg, túl mozdulatlan, túl valóságos. A levegő ismeretlen ízű, marja a torkomat. Újra tesztelem a mágiámat, óvatosan, csendben.

Nincs ott