Gavin

Ránéztem.

Fáradt mosolyt küldött felém.

– Szóval igen.

Mindennek ellenére egy apró nevetés csúszott ki a számon, és egy röpke pillanatra úgy tűnt, enyhül a szobában lévő feszültség, mielőtt a mosolya ismét elhalványult volna.

– Hiányzik.

– Nekem is.

– Folyton azon gondolkodom, min mehet most keresztül.

– Én is.

– Mi van, ha megsérült?

– Gondoltam már erre.

– Mi van, ha fél?

A tekintete a pad